A Délmagyarország és a Délvilág szakácskönyve

Előszó

A jótól tanulni nem szégyen.
Bennünket is ez az elv vezérelt, amikor belefogtunk abba, amihez nem értünk. Hiszen mi mindennap újságot írunk, készítünk. A könyv pedig egészen más műfaj. A főzéshez meg aztán pláne mit is konyíthat az egyszeri újságíró? Én például leginkább csak a feleségemet bosszantom azzal, amikor a hét végén hihetetlen kuplerájt hagyva a konyhában, ötször annyi idő alatt ötöd-olyan eredménnyel készítem el ugyanazt az ételt, mint ő.
Mégis belevágtunk. Azért, mert testvérlapunk, a Kisalföld hatalmas sikerrel adta ki hasonló kötetét, sőt Győrben megjelent már a receptkönyv második kiadása is. Azért, mert úgy véljük, manapság egyre nagyobb a keletje a látványos, szép fotókkal illusztrált, ízléses, modern, remek szakácskönyveknek. Manapság minden háziasszony kedvence Jamie, a pucér szakács; mindannyian tudjuk, hogy hétvégén jön "Majd a Buday". Stahl Judit ma már nem híradós, Kaszás Géza pedig nem színész - ők bizony új műfajt teremtettek, a "konyhamédiát". Úgyhogy mi is belevágtunk, mert bizakodunk. Pontosabban bízunk. Méghozzá Önökben. Hiszen e könyvet olvasóink írták, és a megye legnevesebb szakácsmesterei "lektorálták". Kedvenc receptjeik beküldésére lapunkon keresztül kértük olvasóinkat, és Szeged, illetve Hódmezővásárhely legjobb éttermeiben főzték, illetve sütötték meg a szakemberek az Önök által megálmodott különlegességeket. Az a hálás szerep pedig nekünk jutott, hogy elsőként meg is kóstolhattuk a remek leveseket, főételeket, süteményeke. Nem mindennapi ízorgiában volt részünk egy-egy alkalommal! Vissza