A Délmagyarország fél évszázada 1910-1960

Előszó

Fél évszázados történelmünket járja végig jubiláló lapunk, a Délmagyarország. Nagy történelmi, társadalmi sorsfordulónknak volt tanúja, az általános nemzeti haladás szószólója, néhány esetben kiemelkedően jeles szellemi irányítója országos ügyeknek. Fél évszázados történelmi utat járt, ebből a zivataros, zajos, robogós messzeségből jött a mi újságunk, mely most 1960. május 22-én ünnepli fennállásának 50. esztendejét. Önkéntelenül jön a kérdés, hogyan és mennyiben vallhatja magáénak egy szocialista társadalom ezt a monarchiában indult politikai napilapot. Erre a jogosan feltett kérdésre megfelel az emlékkönyv.
Mégis érdemes ide írni szűkszavúan, hogy ez az újság indulásától kezdve - kisebb időközöktől eltekintve - az általános progresszió egyik fontos szellemi tényezője volt Szegeden. Felbuzdult, határozott hangon szólt, hogy siettesse az avult monarchia elvérzését, tüntető bátorsággal morzsolgatta széjjel az első világháború monarchista vezéreinek hamis, nemzetes-katonás frázisait. Egyértelműen harsonázott, dicsőséges, szép jövőt hirdetett 1919-ben, az első proletárdiktatúra idején. A legalitás megőrzését - mely nem mindig sikerült - arra is felhasználta a Tanácsköztársaság bukása után, hogy elmarasztalja, leleplezze a kétségbeejtő szellemi és fizikai terrort, rettenetes tömegnyomort teremtő nemzetiszínű köntösbe csomagolt Horthy-rendszert. A fasizmus erősödésével párhuzamosan ugyan csökkent a Délmagyarország hangjában a radikális ellenzékiség, de még árnyalt antifasiszta megnyilatkozásait sem tűrték meg. Vissza