A deportálások

Fülszöveg

Mivel a potsdami konferencián a csehszlovák kormánynak nem sikerült elérnie, hogy a lakosságcserét és a reszlovakizációt követően Csehszlovákiában maradt magyar lakosságot Magyarországra telepítsék át, belső intézkedésekkel próbálták felszámolni és eltüntetni a magyar etnikumot. Miután a 33/1945. számú elnöki dekrétum megfosztotta csehszlovák állampolgárságuktól az országban élő magyar és német kisebbséget, a 88/1945. számú elnöki dekrétum alapján ki kellett telepíteni a történelmi cseh tartományokba az állampolgárságuktól megfosztott magyarokat, közmunkára lehetett kötelezni őket. Az akciót hivatalosan „munkaerő-toborzásnak nevezték, de ennek megvalósítása a fegyveres erők bevetésével történt: katonai teherautók segítségével többnyire fűtetlen marhavagonokban, tehervonatokon hurcolták el az embereket, családokat, miközben mint a háborús bűnösöktől elkobozták minden ingó és ingatlan vagyonukat. Szlovákia déli járásaiból ily módon több mint 44 000 személyt deportáltak Csehországba...
„A szlovákiai magyarok - már a végrehajtása idején is deportálásnak minősítették - csehországi kényszerközmunkája egyéni és családi tragédiák sorozata, s ennek következménye, a nemzetiségi trauma mindmáig érzékelhető. A deportáltak szenvedéseit, a cselédmunka megpróbáltatásait, a megaláztatásokat több, visszaemlékezéseket tartalmazó dokumentumkötet ismerteti. Szükség van az események szubjektív érzelmek felőli megközelítésére is. Értéküket növeli, hogy ezek a munkák törték meg a deportáltak évtizedes hallgatását. A dokumentumkötetek figyelmeztetnek, hogy a kérdést tudományosan is elemezni kell, mert csak a levéltári dokumentumokkal alátámasztott élmények megtámadhatatlanok. Munkánk ezt a célt szolgálja, a deportáltak megpróbáltatásait a rendőri jelentésekből vett eseményekkel illusztráljuk. A történelemhamisítás, illetve -módosítás leghatásosabb ellenszere az akciót irányító és a végrehajtó hivatalok - keletkezésük korában csak szűk körben ismert - »bizalmas, szigorúan bizalmas, csak belső használatra« jelzésű rendeletei és jelentései" - írja könyve bevezetőjében a szerző.
Az ismert pozsonyi történész, Vadkerty Katalin A reszlovakizáció című kötete után ezúttal a szlovákiai magyarság háború utáni történelmének ezt a tragikus fejezetét tárgyalja mindeddig ismeretlen levéltári dokumentumok alapján. A témának ez az első monografikus igényű feldolgozása. Vissza