A diathermia és klinikai alkalmazása

Előszó

Az ember a lefolyt geológiai őskorszakok ködhomályában akkor differenciálódik a többi élőlényektől, amikor a minden állattól rettegett égető tűz melegének hasznát felismeri, tüzet szít és a meleget a szolgálatába állítja. A legelső immáron emberinek nevezhető tapasztalat tehát a meleg hatásának a felismerése. Több mint valószínű, hogy felismerték már akkor a melegnek a szervezetre gyakorolt előnyös hatásait és azokat valami kezdetleges módon fel is használták: így tehát a meleggel való gyógyítás tulajdonképen régibb, mint maga az orvosi tudomány. A kultúra fejlődésével megszülető tudományos gyógyítás a meleg alkalmazásának legkülönbözőbb módjaival kísérletezik: a fomentátiókon, epithemákon és egyebeken keresztül a moxákig; eljárások, amelyeknek a mai orvosi generáció már a nevét sem ismeri, (A moxa a bőrre alkalmazott égő kanóc volt!)
A természet azonban védi az embert a kívülről való felmelegedés és lehűlés ellen. Ezen védekezésre a hőszabályozáson kívül két eszköze van: először az erősen hőszigetelő bőr és másodszor a mélybe bejutott meleget a helyszínéről azonnal tovaszállító vérkeringés. A védekező berendezés oly tökéletes, hogy 2-3 milliméternél vastagabb réteget kívülről átmelegíteni nem lehetséges. Pedig a lázban és lokális lobos hőemelkedésekben az újabb orvosi tudomány a szervezet védekező-, gyógyító berendezéseit ismerte fel és így már régi idő óta kívánatosnak látszott a melegnek a szövetek mélyébe való vezetése. Ezt azonban a hőkezelés a szervezet hathatós védekezése következtében, a modern hőlégdusok, thermophorok, hőlégszekrények és egyebekkel sem tudta elérni.
A legutóbbi években felfedezett diathermia egy csapással változtat a dolgon. Nem meleget, hanem elektromos áramot vezet a testbe, amely a helyszínén, a szövetek mélyében alakul át meleggé. Magas frekvenciájú, magas feszültségű elektromos áramot alkalmaz, mely a szervezetben a Tesla-áramokhoz hasonlóan, elektromos hatást nem fejt ki, hanem a szövetek elektromos ellenállása folytán teljes egészében meleggé alakul, akárcsak az elektromos izzókörtékben, így tehát sikerült a szervezet tetszés szerinti mélységeiben pontosan temperálható meleget fejleszteni, ami által a meleg therápiai alkalmazása előtt egy új birodalom nyílt meg.
Ebben az új birodalomban akar a szerző jelen munkájával tájékozást nyújtani. Gazdag tapasztalatai és az idevágó irodalom teljes felhasználásával szerves egésszé állítja össze mindazt, ami a gyakorló orvost elméleti és gyakorlati téren érdekelhetné. Vissza