A dicsőség útja

Előszó

Regény ez és nem történelem, bár komolyan megkísérlem, hogy minden részletét történelmileg pontossá tegyem. Magasröptű becsvágy egy pillanatában eszembe ötlött, hogy érdekes volna Napoleon első itáliai hadjáratát - bámulatraméltó előjátékát egy olyan életpályának, amely máig sem ismétlődött csoda - pontosan úgy látni, ahogyan azt a fiatal Bonaparte tábornok maga látta. Legalább is érdekes volna megpróbálni.
Természetes, hogy ez nemcsak egy hiányosan feljegyzett korszak ténybeli rekonstrukcióját foglalja magában, (még messze volt az az idő, mikor a nagy Császár minden egyes cselekedetét buzgó csodálói és nem kevésbé buzgó ellenségei azonnal és pontosan feljegyezték), hanem a még ki nem bontakozott léleknek merész felidézését is, a hatalmas mélységekből, hol talán minden, ami történik még egyre tovább zeng és a pillanat korlátain túl is tevékeny. Nekem pedig ne mondjanak olyat, mint Owen Glendowernek, hogy bárki tud szellemet idézni; a kérdés csak az, hogy eljönnek-e, ha hívják őket? Ezek szerint szükségképpen a képzelet szüleménye az a könyv. Vissza

Fülszöveg

Az angolszász irodalomnak kedvenc műfaja az a könnyedhangú történelmi regény, amely a múlt adatai mögött a jelentős históriai személyek magánéletét kutatja s a világváltoztató események mögött az egyéni vágyak lélektani rugóit keresi. Ennek a regényfajtának egyik legérdekesebb kísérlete Britten Austin regénye: A dicsőség útja. Hőse az ifjú Napoleon, a néhány napja házas, még ismeretlen nevű forradalmi tábornok, aki - mint tudjuk - szinte véletlenül lett egy kifáradt, a szakértők szerint hasznavehetetlen hadsereg parancsnoka. És ezzel a lezüllött hordával a névtelen hadvezér csodát csinál. Okosan, hidegen kigondolt és megvalósított haditervvel legyőzi az akkori világ legfélelmetesebb hadseregét, Beaulieu báró osztrák és piemonti ármádiáját. Ennyi a történelem. De az írót elsősorban az érdekli, hogy mi volt az a feszítő erő, ami lendületet adott a hadvezéri lángésznek. És hiteles adatok alapján bizonyítja, hogy a nagy hódító a csodálatos pálya elején még nem országokat, hanem asszonyt akart hódítani. Kényszeríteni akarta feleségét, a nagyvilági Joséphine-t, hogy szerelmes legyen belé. Ezért kellett sikereket elérnie, ezért kellett világhírt szereznie, ezért kellett országokat leigáznia . . . hogy mindent a szeretett aszszony lábai elé tegyen. Lángoló szerelem és véres háború kavarog ebben a regényben s a hiteles történelem adatai közül életre kel, ismerősünkké lesz az a borzas hajú fiatalember, aki megindul a győzelem útján a világtörténelem legpéldátlanabb karrierje felé. Vissza