A dinamika alaptörvénye különböző vonatkoztatási rendszerekben és a relativitás elmélete

Előszó

A középfokú oktatásban a fizika általában a Földhöz rögzített koordináta rendszert használja a newtoni fizika tárgyalásánál. A Földhöz rögzített koordináta rendszer alkalmazásánál bizonyos egyszerűsítésekkel, elhanyagolásokkal élünk (eltekintünk a Föld tengely körüli forgásától, a gravitációs térerő változásától stb.). Ezáltal a Földhöz rögzített koordináta rendszerben nyoma sincs azoknak a tehetetlenségi erőknek, amelyek kizárólag a gyorsuló rendszerekben hatnak (inerciaerő, centrifugális erő, Coriolis-féle erő).
A műszaki mechanika és a műszaki gyakorlat a gyorsuló rendszerekkel kapcsolatos feladatokat mindig a D'Alembert féle erővel vagy forgó rendszerek esetén a centrifugális erővel oldja meg.
Nagy problémát jelent azonban, hogy a különféle műszaki mechanikai könyvek szerzői homályos és inkonzekvens magyarázatokat fűznek az ilyen típusú feladatok - egyébként matematikailag helyes - megoldásaihoz. Az inerciaerőt mint fiktív erőt, a valóságban sohasem létező, képzeletbeli erőt tárgyalják. Ugyanakkor különböző szerzők különböző magyarázatokkal oldják meg e feladattípusokat. Közös gyengesége ezeknek a módszereknek, hogy gyakran önkényes és minden természettudományos alapot nélkülöző felvetéseket követelnek meg, ugyanakkor nemcsak egymással, hanem önmagukkal is gyakran ellentmondásba kerülnek. A képzelt erővel megvalósított képzelt egyensúly teljes elrugaszkodást jelent a fizikai valóságtól! Vissza