A divatos hitetlenség és főokai

Előszó

Igen tévedne, ki azt hitetné el magával, hogy a jelenlegi keresztény társadalomban nincsenek olyanok, kik nem hisznek többé a kereszténységben. Sőt sokan még azzal sem érik be, hogy elvetik a Jézus Krisztus által alapított vallást, hanem az Isten létét is tagadják; vagy ha nem is tagadják nyiltan, legalább elvileg meghamisítják az Isten fogalmát, és vakmerőségükben az élő Isten, az ég és föld Teremtőjének oltárára bölcsészeti bálványképet emelnek, mely százszorta semmisebb azon fa- vagy kőbálványoknál, melyeknek egykoron a durva pogánykor tömjénezett. Honnét e hitetlenség? A hitetlenek, kik úgy tesznek, mintha kanállal ették volna a világbölcseséget, a kereszténységnek, sőt magának a személyes és élő Istennek tagadását a tudomány és ész követelményének, a szellemi haladás természetes és jogszerű szülöttjének mondják: a spiritualistikus rationalisták, materialisták, atheisták, pantheisták és minden árnyalatú skeptikusok egyenlően a tudományra s észre hivatkoznak, hogy így tagadásukat a közönség s saját lelkiismeretök előtt legalább látszólag jogosultnak tüntethessék föl. Igen szívesen megengedem bármiféle hitetlennek, hogy hitetlenségét a legszebb, legpompásabb ürügyek mezébe tudja burkolni, azonban jelen művemben nem szándékom ezen tudományos és bölcsészeti, szerintök döntő és meggyőző okoknak nevezett ürügyeket megvizsgálni; tettem ezt máshol és a kath. irók napról napra folytatják e munkát az igazi tudomány tekintélyével: most egy más útat, módot akarok megkisérleni. Vissza