A döntő lépés

Előszó

TÜRKMENISZTÁN IRODALMA

Türkmenisztán a legdélebben fekvő szovjet-köztársaság, mégsem emlékeztet Dél csodálatos vidékeire. Első pillantásra száraznak, kopárnak látszik. Ne higyjük azért, hogy ez a föld szegény. Türkmenisztán nagyon is gazdag és szerény külseje különleges szépségeket takar. Csak az láthatja meg Türkmenisztán igazi báját, aki Ashabad fehér utcáin, Murgáb völgyének gyapotültetvényein, Kopet-Dag lejtőin és a nomád kolhoz kibitkái között, a Kara-Kum sivatag égő homokján keresi.
Tíz évszázada immár, hogy a türkmének törzse a mai türkmén köztársaság területén letelepedett. Nomád pásztorokból állt ez a törzs, mely az új haza körülményeinek megfelelően rendezkedett be és makacsul védelmezte sivatagját az ellenséges szomszédok betöréseivel szemben.
Türkmenisztán sok-sok véres harcot és csatát élt át. Nemcsak a külső ellenség ellen kellett harcolnia - századokon át pusztították a különböző törzsek és csoportok közötti belső villongások. Források, jobb legelők, folyamvölgyek és füves fensíkok birtokáért hadakoztak. 1917 októberéig szó se lehetett türkmén 'nemzeti egységről, türkmén függetlenségről. A szocialista forradalomnak sikerült először egységes és független néppé kovácsolni a szétszórt türkmén törzseket. A Forradalom óriási változásokat hozott a türkmén életbe. A szovjet emberek kitartó munkájának eredményeképpen Kara-Kum terméketlen pusztasága/inak helyén ma csodálatos rétek virulnak, melyeken a kolhozok többezer marhát számláló gulyája legel. Nébit-Dag híres kiapadhatatlan petróleumforrásainál boldog derrikek énekelnek. Vissza