A fejlődés gondolata és a modern biológia

Előszó

Részlet
A FAJOK KELETKEZÉSÉNEK PROBLÉMÁJA DARWIN ÓTA.

Mikor Darwin magyarázatot keresett arra a szerves fejlődésre, arra a fokozatos kibontakozásra, amely az egysejtű organizmustól az emberig visz, három tényezőben találta ezt a magyarázatot: a variációban, az öröklésben és a létért való küzdelemben. A növényi és állati fajok polimorfiáját különféle fajták vizsgálata útján fedezte fel, elsősorban háziállatok és kultúrnövények vizsgálata útján. A megfigyelt tulajdonságok örökölt voltát az a tény bizonyította, hogy e különbségek nem egyenlítődtek ki, ha egy faj különböző variációit azonos külső körülmények közé helyezték. Végül pedig Darwin bizonyítékot tudott hozni arra, hogy jóval több organizmus jött létre, mint amennyinek számára a létfenntartás lehetősége adva volt. Ennek következménye egy pusztulási és egy rostálási folyamat volt; e folyamat a kevésbbé megfelelőket kiirtotta, csak a megfelelőbbek élték túl. A kép, amit Darwin így kapott, a felfelé fejlődés volt a mind magasabbrendű organizációk irányában és a tökéletesbedés természetes kiválasztás útján. Ez a bizonyítási lánc meggyőzőnek és teljesnek látszik. Ha azonban valamivel lelkiismeretesebben vizsgáljuk a tényállást, azt találjuk, hogy a fejlődésnek ebben a képében van egy gyenge pont, ami különben nem kerülte el imagának Darwinnak a figyelmét sem. Ezt a gyenge pontot ez a kérdés fejezi ki: hogyan keletkeznek egyáltalában a variációk? Vissza