Fülszöveg
Nemes György írja új könyvéről:
"A fél múlt című önéletrajzi indíttatású regényem írói szándékát, szemléletét, módszerét és aligha jellemezhetném jobban, mint a regény két különböző helyéről vett részlettel.
Az első:
"A megszépítő messzeség jóvoltából könnyű volna most retusálni ifjúkori magamat. Az önéletírások buktatója, hogy aki írja, egyrészt csak a maga szemszögéből, tehát egyoldalúan látja a volt eseményeket, másrészt az, hogy az emlékezés hálóján jobbára csak a kellemes, a szép, a pozitív akad fenn, s mindaz, ami az emlékező gyengéjére mutatna, kihull a háló likain. Minden törekedésem az, hogy elkerüljem ezeket a veszedelmeket."
A második:
"A klasszikus pszichiátria ismeri azt a jelentésget, amelynek során képzetcsoport - főként emlék - az érzelem hatására megváltozik. Kretschmer, a jeles német pszichiáter ezt a jelenséget katathymiának nevezi. Eredménye az úgynevezett melléemlékezés: az egykori tényeket megváltoztatjuk, többnyire megszépítjük. Nem akarom megszépíteni...
Tovább
Fülszöveg
Nemes György írja új könyvéről:
"A fél múlt című önéletrajzi indíttatású regényem írói szándékát, szemléletét, módszerét és aligha jellemezhetném jobban, mint a regény két különböző helyéről vett részlettel.
Az első:
"A megszépítő messzeség jóvoltából könnyű volna most retusálni ifjúkori magamat. Az önéletírások buktatója, hogy aki írja, egyrészt csak a maga szemszögéből, tehát egyoldalúan látja a volt eseményeket, másrészt az, hogy az emlékezés hálóján jobbára csak a kellemes, a szép, a pozitív akad fenn, s mindaz, ami az emlékező gyengéjére mutatna, kihull a háló likain. Minden törekedésem az, hogy elkerüljem ezeket a veszedelmeket."
A második:
"A klasszikus pszichiátria ismeri azt a jelentésget, amelynek során képzetcsoport - főként emlék - az érzelem hatására megváltozik. Kretschmer, a jeles német pszichiáter ezt a jelenséget katathymiának nevezi. Eredménye az úgynevezett melléemlékezés: az egykori tényeket megváltoztatjuk, többnyire megszépítjük. Nem akarom megszépíteni emlékeimet, de eltorzítani sem. Csak kellő távolságtartásra törekszem, meg arra, hogy iróniával szemléljem a múltamat, ha nem akarok elérzékenyülni, s éppenséggel nevetségessé válni. A csókokra is így kell emlékezni, akárcsak az arculverésekre, a halálos veszedelmekre, a haldoklásokra, a rettegés éveire, a háború borzalmaira, a kiömlő vérre és a kővé fagyott holttestekre. Hadd nevezzem - higgadtan és tárgyilagosan - ezt a magatartást írói ars poeticámnak is. Ha nem hinnék e távolságtartás egyedül elviselhető módszerében, hozzá se fogtam volna e könyv megírásához."
Vissza 
