A felsőfokú mezőgazdasági technikumok évkönyve 1964/65

Előszó

A mezőgazdasági termelés szüntelen fejlesztése társadalmi és gazdasági előrehaladásunk sarkalatos kérdése. Fejlődésünk jelenlegi szakaszának fontos meghatározója az, hogy ezt megelőzően befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a szocializmus alapjainak lerakását. E tények hatása megmutatkozott mind társadalmunk strukturális változásaiban, mind a gazdasági folyamatokban. Létrejöttek a nagyüzemi gazdálkodás legfontosabb feltételei és meggyorsult a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődése. Ilyen körülmények között került sor második ötéves tervünk befejező évének elemzésére, az 1965. évi népgazdasági terv fő feladatainak meghatározására. A múlt év decemberi ülésén pártunk Központi Bizottsága gazdasági fejlődésünk időszerű kérdéseinek megtárgyalása során kijelölte a soron következő főbb gazdasági tennivalókat. Az 1965. évi népgazdasági terv az eddigi tervektől eltérő jellegű. Újszerű vonása abban jelentkezik, hogy a reális mennyiségi növekedés mellett - sőt több fejezetében még a számszerű mennyiségnövekedés rovására is - erőteljes követelményt támaszt a gazdálkodás hatásfokának emelésével, a belső tartalékok jobb mozgósításával, a rendelkezésre álló termelési eszközök gazdaságosabb felhasználásával, a takarékosabb gazdálkodással szemben. Fokozni kell népgazdaságunk külkereskedelmi tevékenységét és mérsékelni kell az importfelhasználást. Meg kell szilárdítanunk a dolgozók elért életszínvonalát, és gazdaságilag meg kell alapoznunk a következő időszak életszínvonal-emelését. A népgazdasági terven belül a mezőgazdasági termelés előirányzatát is a realitás, a rendelkezésre álló anyagi-műszaki és személyi feltételek számbavétele jellemzi. A személyi feltételekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években termelő üzemeink - az általánosan fennálló szakemberhiányt is szem előtt tartva - a meglevő szellemi értékekkel sem gazdálkodtak helyesen. Vannak még termelőszövetkezetek, amelyek idegenkedve fogadják a képzett szakmunkásokat. Pedig a jól képzett szakemberek számának növelése talán soha sem volt olyan jelentős, mint éppen az 1965. évi népgazdasági terv megvalósításának idejében és a következő tervidőszakban. Az egész tervet átszövő hatékonysági és takarékossági szempontok ugyanis nem kampányfeladatot jelentenek, hanem több évre megszabják feladataink jellegét. Jövő feladataink minőségi jellege, a termelési eszközök, az anyagi-műszaki bázis gazdaságosabb felhasználása teszi szükségessé a mezőgazdasági kutatási eredmények gyors és széles körű elterjesztését is. Ez elsősorban az oktató-nevelő munkán keresztül lehetséges. Sokáig folyt a vita arról, hogy a termelőerők egyik eleme-e a tudomány. Az SZKP XXII. Kongresszusa lezárta a vitát, kimondva azt, hogy a kommunizmus viszonyai között a tudomány teljes mértékben közvetlen termelőerővé válik. Ennek feltételei: az elméleti természettudományokban elért óriási haladás, a termelés jellegének változása a tudomány hatására, valamint az ember helyének és szerepének változása a termelésben. Távlatokban a termelés hatékonyságát már nem közvetlenül az élőmunka felhasználásának mértéke, hanem az általános tudományos színvonal, illetve a tudomány technológiai alkalmazásának foka határozza meg. Vissza