A fenntartható fejlődés felé

Előszó

Az a meglehetősen színtelen és erőtlen kifejezés, hogy "környezetvédelem" nem igazán fejezi ki a lényeget. Sem azt, amit a fogalom takar, sem azt, amit ma az emberi társadalom és benne a szociáldemokrácia számára jelent.
Mert mi történt? A harmadik évezred elejére az emberiség valóban fordulóponthoz, új helyzethez érkezett. A globalizmus szónak és magának a jelenségnek nemcsak negatív értelme van (mint azt sokan a Szocialista Pártban is gondolják), hanem van egy nagyon is pozitív. Az emberi nem történelmi fejlődését joggal tekinthetjük úgy, hogy egyre több embert magukba foglaló közösségek váltak szerves, minden ízükben összefüggő egységekké. Kezdetben voltak a törzsek, amelyek legfeljebb néhányszáz emberből álltak, ők nem törődtek a többi hasonlóval, sőt ellenségüknek tekintették. Úgy éltek, úgy élhettek, ahogy tudtak, szabadon "kizsákmányolhatták" a természetet, fel sem merülhetett, hogy kárt tesznek benne. A végtelen földi természet tetején picinyke embercsoportok próbálkoztak a túléléssel. Aztán mind több ember fonódott össze szerves közösségbe, népek születtek, városok épültek, majd nemzetek jöttek létre és a nemzetek között is mind sokoldalúbb kapcsolatok létesültek. Eközben az ember és a természet viszonya is megváltozott, az ember abban a (hiú) szerepben tetszelgett, hogy ő lesz a "természet ura". Az is lett, amennyiben az exponenciális meredély mentében szaporodó emberiség egyre többet és többet tudott a maga számára kiszívni a természet erejéből. Vissza