A fényképezés nagy mesterei

Előszó

Részlet a könyvből:
A fényképezés, Niépce és Daguerre, Wedgwood és Talbot együttes felfedező munkálkodásának gyümölcse. A 19. század, a technikai előretörés csodálatosan termékeny százada ajándékozta a tudományos kutatásnak és lerögzítésnek, a képes hírszolgálatnak és még számtalan gyakorlati tevékenységnek. De még mindennél is több és szebb: új eszköz a képszerű művészi kifejezésre, a látási élmények megragadására, formábaöntésére és kivetítésére annak a szép képnek, látomásnak, amely a világra rácsodálkozó ember képzeletén visszaverődik.
Új képalakító művészet születését hozta meg a fényképezés. A fotoművészet, ez az új ábrázoló művészet, jó hosszú ideig, legalább huszonötezer évig váratott magára. Ennyi idő telt el a festészet felbukkanása óta, attól az időtől, amikor az ősember az előző évtizezredek kezdetleges karcolt rajzai után pompás freskókat kezdett festegetni barlangjának, a dél-franciaországi Font-de-Gaume, az északspanyolországi Altamira környéki és még száz és száz barlang falára. Azóta a festőművészet fejlődése fel s alá hullámzott, a különböző korok és kultúrák létrehívták számtalan formai változatát - az ó-kínai selyemképektől az impresszionista festményekig, az egyiptomi faliképektől a kubista kompozíciókig - a festés és grafika technikái is változtak, de a kifejezés eszközei évezredeken keresztül azonosak maradtak. Vissza