A ferdeszájú/A hampshirei mezei lak

Előszó

Részlet a könyvből:

Whitney Iza, néhai Whitney Illésnek, a hittudomány doktorának és a Szent György-papnevelő intézet igazgatójának testvéröcscse erős ópiumszivó volt. Amennyire tudom, fiatalkori könnyelmüség folytán vált azzá, mikor még iskoláit járta. Olvasta akkoriban de Quincey leirását álmairól és érzelmeiről és dohányát ópiumkivonattal itatta át, hogy lehetőleg ugyanazt a hatást érje el. E mellett pedig úgy járt, mint előtte már sokan: azt találta, hogy sokkal könyebb egy szokást elsajátitani, mint azt megint abbahagyni; éveken át rabja maradt ebben a méregnek és barátai meg rokonai előtt az utálat, vagy részvét tárgyává lett. Karosszékében görnyedezve még most is magam előtt látom sárga, felpuffadt arczát, elernyedt szempilláit és gombostű fejének nagyságára összezsugorodott szempilláit: szomoru romját egy eredetileg nemes férfiunak.
Egy este - 1889 junius havában volt - abban a tájban, mikor az ember már ásitozni és az órára nézegetni kezd, meghuzták házam kapuján a csengetyüt. Felugrottam és feleségem lehangolt arczczal ejtette ölébe a kézimunkáját. »BEteg lesz, mondá. Megint el kell menned.«
Én felsóhajtottam, mert ép az imént rétem haza nehéz napi elfoglaltságomból.
Hallottuk, a mint a kapu kinyilik, egy-két gyors szó röppen el és aztán sebes lépések hangzanak a linoleumos padlón. Szobánk ajtaja felpattant és egy sötét ruhájú, fekete fátyolos hölgy lépett be. Vissza