A fiatalkoruakra vonatkozó büntető jogszabályok magyarázata

Előszó

Alig harminc éve annak, hogy hazánkban a büntetőjog terén a csupán sporadikus törvényeken és jobbára inkább szokásjogon alapuló, többé-kevésbé arbitrárius itélkezést a rendszeres büntetőtörvénykönyvek szerint igazodó és ennélfogva alkotmányjogi szempontból mindenesetre megfelelőbb igazságszolgáltatás váltotta fel. Az elmult hat lusztrum elegendő volt arra, hogy megszilárditsa a büntetőjog alapfalait s alkalmat nyujtson oly birói s ügyészi nemzedék kifejlődésére, mely a polgári jogok tiszteletben tartása mellett a társadalmi és egyéni javak sulyosabb megsértői ellenében, figyelemmel az igazságosság elveire a megtorlás eszközeit használja, de jogosult panaszoknak nyitott utat annyiban, amennyiben nem biztositotta eléggé a békés és nyugodt fejlődésre vágyakozó társadalmat annak állandó ellenségeivel szemben.
A Btk., mint a klasszikus iskola terméke a formákat rendkivüli lelkiismeretességgel betartotta; nagy sulyt helyezett a büntetendő cselekmények éles és finom meghatározására, a bünösség értékelésére s a büntetésnek, mint a bünösség ellenértékének lehető igazságos megállapitására, de ugyanakkor szem elől tévesztette az érdemet: a társadalom éppenséggel nem látta hasznát, mert a büntettesek folyton szaporodtak s mind vakmerőbben támadták különböző javainkat. E megdöbbentő jelenség okainak kutatása közben világszerte új irányok kezdtek kialakulni a büntetőjog területén; a bünösség elleni küzdelem sulypontja a cselekményről a büntettes egyénre helyeződik át, harc indul meg a kriminalitás előidéző tényezőivel szemben, a büntetés hovatovább már nem a bünösség ellenértéke, hanem célszerű eszköz, mely alkalmas arra, hogy a megtévedt egyént a helyes útra visszavezesse, a még lelkében, erkölcseiben idomíthatót megmentse, a pedig immár megrögzöttel szemben a védekezés álláspontjára helyezkedjék. A büntetőjog célja immár nem annyira a büntetendő cselekménnyel megzavart társadalmi rend formális helyreállítása, mint inkább az egyéni értékek lehető megmentésével s ha ez nem lehetséges, az immár állandó veszéllyel fenyegető egyének ártalmatlanná tételével a társadalmi s egyéni érdekek megelőző védelmére. Vissza