A filmalkotás I-II.

Előszó

Életem javarészét annak szenteltem, hogy kipuhatoljam: mi is az, ami a filmművészetben egyedülálló, s e könyv ennek a szellemi kalandnak krónikája. Még jól emlékszem arra a megrendülésre és ámulatra,amit akkor éreztem, mikor - 1916-ban - a Türelmetlenség (intolerance) átdübörgött a vásznon.Még jól emlékszem,milyen biztosra vettem,miközben a képek összecsaptak és kivirágoztak a szemem előtt, hogy egy új művészet születésének vagyok tanúja. Íróként először 1920-ban kerültem kapcsolatba a filmmel; a Paramount Pictures-nek eladtam egy előadat- lan darabomat, az Élet fűszeré-t (The Spice of Life). De azóta is hiába várom, hogy művemet, vagy annak egy részét filmként lássam viszont. Gondolom, még most is ott porosodhat a stúdióban, az előadatlan kéziratok valami roppant irattárában. Mikor 1928-ban,immár mint filmi ró, a Metro-GoldwynMayer szerződésével Hollywoodba érkeztem, már magammal hoztam a filmesztétikai álmok és illúziók nehéz poggyászát.Az M-G-M a hangosfilm korának hajnalán igazán nem hasonlított a művészet templomához, és nem sok ösztönzést nyújtott a filmalkotás jellegét érintő elméleti kutatásokra. Én mégis minden lehetőséget megragadtam,hogy a filmgyártás gyakorlati műveletét kitanuljam. Kitartottam meggyőződésem mellett, hogy a filmírás fegyelmet és odaadást kíván, s hogy ismerni kell hozzá a filmgyártás minden csínját-bínját. Hitem, hogy a film igenis művészet, csak megerősödött és elmélyült a hollywoodi filmgyártás hóbortjai, rendkívüli műszaki felkészültsége, és az esztétikai értékkel szemben táplált fölényes megvetése láttán. Vissza