A filozófia alapjai

Előszó

E kötetet elsősorban középiskolai filozófiatankönyvnek szántam, de, úgy vélem, nemcsak a diákok forgathatják haszonnal, hanem mindazon „laikus" olvasók, akik érdeklődnek a bölcselet iránt. A filozófiai „tolvajnyelv" használatát a lehetséges mértékben elkerülve igyekeztem közérthetően fogalmazni, úgy azonban, hogy ezzel ne hamisítsam meg és ne egyszerűsítsem le a közölni kívánt gondolatokat.
A könyv használatára vonatkozólag itt csupán egyetlen tanácsot szeretnék adni az olvasónak: az apróbetűs bekezdéseket ne tekintse átugorható szövegrészeknek! A kétféle szedés csupán arra szolgál, hogy a gondolatmenet fő vonalát elválassza azon „kitérőktől", amelyek az előbbit fontos többletismeretekkel egészítik ki, értelmezik, egy-egy sajátos részterületét alaposabban szemügyre veszik stb., tehát korántsem feleslegesek. Az első olvasásnál kár lenne kihagyni e részeket. (Ismétléskor, a főbb összefüggések újbóli áttekintésekor persze már más a helyzet.) Ugyanez vonatkozik a lábjegyzetekre is.
Az efféle könyveket általában tárgyuk pontos meghatározásával szokás kezdeni. Ezt az utat azonban nem tartottam járhatónak. Ha a filozófia valamely köznyelvi meghatározásával kezdeném (például így: „A filozófia a világ legáltalánosabb törvényeinek tudománya."), ez a semminél is kevesebbet mondana. Ha úgy kerülném meg e nehézséget, hogy már magát a meghatározást is filozófiai problémának nyilvánítanám (kijelentve: „Ahány filozófus, annyi filozófia-definíció."), ezzel könnyen ama relativizmus vádját vonhatnám magamra, amelynek „fedőnevéül" napjainkban gyakran az ún. „világnézeti semlegesség" szolgál, márpedig könyvem szellemétől ennél mi sem áll távolabb. Az általam is elfogadott, már nem köznyelvi, hanem „szakmai" definíció („A filozófia a dolgok végső okait az értelem természetes fényénél vizsgáló tudomány.") megértéséhez viszont már legalább a könyv első néhány fejezetét ismerni kell. Ezért döntöttem úgy, hogy „in medias res" kezdem könyvemet, amelynek tárgya fokozatosan, a filozófia különböző részterületeinek és -problémáinak megismerése során válik majd, remélhetőleg, világossá az olvasó számára. Mindezzel a kötet első része foglalkozik. A második rész a nyugati filozófia történetét foglalja össze röviden, a fejlődés fő vonalaira, legalapvetőbb tendenciáira összpontosítva a figyelmet. Igyekszik ugyan minél több adatot közölni az egyes filozófusokról is, de a teljesség igénye nélkül, mert a szélesebb összefüggéseket kívánja érzékeltetni, nem pedig egy filozófus-lexikont helyettesíteni. Vissza