A filozófia kezdete

Fülszöveg

A szerző kifejezett kérését követve azért fordulunk a görög tárgyú írások legjavához, mert ezekből világossá válik a modern hermeneutika és a görög filozófiai tradíció újraértelmezése közötti szoros kapcsolat. Erre már korai doktori értekezéséből (Platón dialektikus etikája, 1931) is következtetni lehetett, de ezekből a letisztult és lényegre törő előadásokból ez még világosabban tűnik ki. A kezdet kérdését tárgyaló előadások nem egyszerűen értelmezik a görög gondolati tradíciót mint kezdetet, hanem a gondolkodás kezdeti kérdésfeltevéseit vizsgálják, azaz teszik hozzáférhetővé számunkra a kezdethez visszanyúló kérdésfeltevések jelentőségét. Persze a gondolkodás kezdete mint kezdet magában hordja számtalan bevégződését, végét, azaz minden gondolati tradíció a kezdet vonzatában és viszonylatában fogalmazza és fogalmazta meg önmagát. A kezdet így válik a hermeneutikai megközelítésben a filozófia alapkérdéseinek ismételt kérdésévé. Gadamer vizsgálja tehát a kezdet jelentését, annak hermeneutikai megközelítését, Platón és Arisztotelész műveinek kezdetet képző alapjait: például az élet és a lélek, a lélek és a logosz, az arisztotelészi filozófia doxografikus kezdeteit, az ión gondolkodás meghatározó jelentőségét Arisztotelész Fizikájában, majd az előadássorozat végén a kezdet kezdetére a parmenidészi filozófia lételemzésére és a halandóság kérdésére tért ki. Vissza