A fizika története

Előszó

Részlet a kötetből:

1. AZ ÓKOR.

Az ókori népeknél céltudatos, tervszerű, módszeres természettudományi kutatásokról természetesen nem lehet szó; bár éber figyelemmel voltak a természet jelenségei iránt, természettudományi ismeretekre nagyjában csak annyira törekedtek, amennyiben azok a megélhetést, tehát a táplálkozást, a ruházkodást, a lakóhelyek berendezését, az orvosi kezelést, stb. tökéletesítették, továbbá pedig nagyobbszabásu alkotásoknál (építkezés, hajózás, közlekedési berendezkedések, stb.) az emberi munkát eszközök igénybevételével megkönnyebbítették. Évszázadokon, évezredeken át az emberiség nem érezte annak szükségét, hogy a gyakorlati követelményeken túlmenjen és a természeti jelenségeket kisérleti úton tanulmányozza, azokból törvényeket levonjon, számbeli összefüggéseket megállapítson, valamint annak sem, hogy a kisérleti megfigyelések alapján a természeti jelenségek kapcsolatát megismerje és természetfilozófiai világnézetre szert tegyen. Egyedül a csillagászat terén mutatkozik a nemcsak gyakorlati követelményeket tekintetbe vevő, rendszeres megfigyelés, melynek egyik tudományos eredménye a babiloniak által megállapított számadat, hogy a nap- és holdfogyatkozások 18 évi 11 napi periódusokban megismétlődnek; a kínaiak Kr. e. 2158-ban egy napfogyatkozást figyeltek meg; az egyiptomiak évezredeken át tudták, hogy az év hossza 365 és |j nap, de csak Kr. e. 238-ban határozták el a szökő év használatát, mert mindaddig azt tartották kívánatosnak, hogy az ünnepek fokozatosan különböző évszakokra tolódjanak el. Vissza