A fogalmazás tanítása

Előszó

Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatták, hogy elhanyagoltuk a szóbeli és írásbeli kifejezőkészség fejlesztését. Tizenkét évi tanítás és tanulás után érettségiző diákjaink nehezen szerkesztik meg érettségi dolgozatukat, feleletüket pedig többnyire rendszertelenség és stílustalanság jellemzi. A bajokat a hibák gyökereinek felkutatásával lehet orvosolni. Az oktatásügy irányítói és a szakfelügyelők a gyakorlati munka elemzésekor megállapították, hogy a tanulók kifejezőkészségében jelentkező hibák abból fakadnak, hogy iskoláinkban elhanyagoltuk a fogalmazás tanítását. Rendszeres fogalmazástanítás csak az általános iskola alsó tagozatában folyt az önálló fogalmazási órákon. Ebben a tanításban azonban napjainkig a pedológia uralkodott. A fogalmazások többnyire a tanulók ösztönös alkotásai voltak, útmutatást, irányítást csak írásaik javításakor kaptak. Ezzel az eljárással néhány tanuló tehetségét fejleszteni lehetett, a gyermekek többsége azonban úgy lépett át a felső tagozatba, hogy a helyes beszéd és írás alapelemeivel sem volt tisztában. A felső tagozatban és a középiskolákban egyáltalán nem volt tervszerű fogalmazástanítás. A tanulók ötletszerűen kaptak írásbeli feladatokat, rendszerint a legutoljára olvasott irodalmi szemelvény "tartalmát" kellett leírniuk.
A gyakorlati munka elemzése nemcsak a hibákat hozta felszínre. Kiderült az is, hogy szerte az országban, a fővárosban, vidéki városokban, községekben és tanyákon számos nevelő van, aki egyéni kezdeményezésével, alkotó munkájával az átlagot messze túlszárnyaló eredményeket ér el. Vissza