Előszó
Zalavármegye tájföldrajzilag több, elég élesen elkülönülő részre oszlik. Ezek között a legélesebben elkülönülő táj rész a megye délnyugati sarkában, a Dráva és Mura összeszögelésénél fekvő Muraköz, amely 23 évi elszakítás és ellenséges megszállás után, most —¦ legnagyobb örömünkre — ismét visszatér az édes magyar anya keblére.
Délen az összevissza kanyargó Dráva Horvátországtól különíti el élesen, nyugaton jórészt a Határőri (Sztaneticeni) völgy, — pontosabban a Ráckanizsa—Végfalva— Rabadihegy—-Rimcsákhegy—Sztanetinechegy—Határörs—Királyiak—Hernye—Zala- bárdos—Hétvezér—Drávamagyaród-vonal választja el Stájerországtól — ÉÉK-en pedig a Mura Zalamegye többi részétől ezt a 783 km2 terjedelmű és 1910-ben 90,387 lakosú, tehát sűrűn lakott folyóközt, amely ilyenformán majdnem teljesen önálló kis földrajzi egység.
Lakói főleg a horvátokkal faj- és nyelvrokon, de nem azonos, hanem önálló faji jelleggel bíró szláv népek, ú. n. medjimurecek (muraköziek), kiknek száma 1910-ben 82,829, míg a magyaroké 5766.
A földrajzilag egységesnek mondható Muraköz mégis három, egymástól elütő felszínt mutat, kb. 2/8 résznyi hegy- és dombvidéket és 3/6 résznyi síkvidéket. Utóbbi még az Alföldhöz számítható és a Muraköz hegyeitől ketté osztva, nyúlik be a Dráva és a Mura mentén nyugatról szomszédos Stájerországba. Csáktornyái és perlaki járásaiban, a hegykerületekkel együtt, 50 évvel ezelőtt 106 községe volt; a mai közigazgatási viszonyairól még korai volna beszélni.
A Muraközi dombság név alatt összefoglalható neogén hegyei-dombjai az észak- nyugati részén emelkednek, mint az Alpok Windisch Bücheln nevű csoportjának egyik keleti végnyúlványa. Kb. 300 m középmagasságú hegyei a csáktornya-muraszerdahelyi vasúttól nyugatra terjednek a fentnevezett vonalig, vagyis a régi országhatárig, míg ettől a vonaltól keletre, a 200 m középmagasságú dombok nyúlnak le a folyóközi síkságra.
A hullámosgerincű és önálló kúpokkal is tarkázott hegyláncot több keresztvölgy töri át. Egyik legmagasabb csúcsa a német határ mellett emelkedő Robádi hegy (339 m), másik a Bányahegy, 347 m. Csúcsait, hegyhátait jórészt szőlők borítják, közülök a Globuka és Végfalva nevű hegyeken teremnek Muraköz legnevesebb borai.
«Az egymást sűrűn követő, kisded helységek mellett a hegypárkány tagozódása is felkölti figyelmünket» — írja közel félszázaddal ezelőtt Gönczi Ferenc,* — nemcsak szomszédos Göcsej és a zalamegyei vendek, de a Muraköznek is, ma is élő, kiváló ismerője. «A közepén vivő, itt-ott mélyen bevágódó utat a hegy gerincével haránt futó, rövid völgy barázdák, völgyzúgok, vagy vízmosta szakadékok szeldelik, mely ott, ahol partjaikon fák tenyésznek, egészen nyirkos helyeket képeznek».
A Mura mellett omladozik Tündérlak (Lapsina) várromja.
Vissza 
