A földművelésről/De agri cultura

Fülszöveg

Ez a könyv nem költői művet mutat be, hanem a római mezőgazdasági szakirodalom első ránk maradt dokumentumát, amely egyúttal a római próza első összefüggő emléke is. Felbecsülhetetlen adatokat tartalmaz a rabszolgatartó társadalom gazdaságtörténetének tanulmányozása szempontjából, de fontos azért is, mert több mint kétezer év távlatában megismerjük belőle egy adott foglalkozási ág technikai alapját és viszonylagos fejlettségét. a szerző a rabszolgatartó rend tipikus képviselője, tapasztalt író és politikus, akinek művében érdekes megjegyzéseket olvashatunk a kor jogi, vallási nézeteiről, népi szokásairól és az ókori osztályharc sajátos problémáiról. Cato egyik központi alakja a római történelemnek, személyének értékelése körül már az ókorban is hosszú viták folytak. Az írónak és korának megértéséhez Maróti Egon szakavatott tanulmánya segíti hozzá az olvasót.
Nemcsak a latin, hanem az egész világirodalomban alig találjuk párját annak az ostorozó szenvedélynek, annak a minden egyéni és közösségi fonákságot meglátó, könyörtelenül éles megfigyelőképességnek, amely Decimus Iunius Iuvenalisnak, a császárkor nagy szatíraírójának ránk maradt életművét jellemzi. Részletesen, szinte aprólékosan veszi számba mindazt a züllést, aljasságot, amit maga körül lát. A nők erkölcstelenségének sok-sok megnyilvánulását épp olyan maró gúnnyal pellengérezi ki, mint a férfiak erkölcsi züllöttségét, vagy a hatalmába szinte beletébolyodott istencsászár körül csúszó-mászó talpnyalókat, a kliens kiszolgáltatottságával visszaélő pártfogókat, a hősi elődökre büszke, de tőlük nagyon is elfajzott késői utódokat, a Rómát elözönlő szélhámos és karrierista gyülevész idegeneket. Mély felháborodása, megragadóan szellemes, olykor gyilkosan gúnyos megjegyzései megdöbbentő realitással mutatják meg a császárkori társadalmat bomlasztó egyetemes bajokat. Vissza