Előszó
Részlet a könyvből:
Luca asszony egy napon a konyhájában tett-vett: készült volna ebédet főzni, de amikor a vödörhöz lépett, hogy vizet merítsen, látta, hogy egy csepp víz sincs az egész házban....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Luca asszony egy napon a konyhájában tett-vett: készült volna ebédet főzni, de amikor a vödörhöz lépett, hogy vizet merítsen, látta, hogy egy csepp víz sincs az egész házban. Bekiáltotta a lányát:
- Ugyan kislányom, édes Marcellám, eredj a kútra, hozz egy korsó vizet.
- Máris megyek, anyácskám - felelte Marcella - de volna egy kérésem: adj egy darab fonott kalácsot, nagyon megkívántam, kinn a kútnál megeszem, friss vizet iszom rá.
- Hogyne adnék, lelkem gyermekem - válaszolta az anyja, azzal a falon függő kosárból kivett egy szép fonott kalácsot, tegnap sütötte, kenyérsütéskor, és Marcella kezébe nyomta. A leány pedig megfogta a korsót, fejére tette, és indult vízért.
Árnyas fák alatt, mohos szikla öléből csörgedezett a forrás a falu szélén; már vidám csobogása is csupa gyönyörűség volt a szomjazók fülének. Marcella a kibuggyanó vízsugár alá tartotta a korsót. Mielőtt azonban hozzákezdhetett volna a falatozáshoz, egy vénséges öregasszony bicegett borra támaszkodva a kúthoz. Hajlott hátú, fogatlan, reszketős fejű nénike volt, talán magának az Időnek öreganyja.
Vissza 
