A fotográfus, építész, festő Vydareny Iván

Előszó

Adva van egy ember, aki nélkül a magyar fotó- és művészettörténet csonka lenne, és akinek a nagyapja még Stefan Vydareny néven Verbón, Nyitra megyében, a mai Szlovákia területén élt. Fia, akit apjához hasonlóan kereszteltek, de már Vydareny Istvánnyak hívtak, órásmester és később hivatásos fényképész volt, aki még dagerottípiát is készített, s verbói pácienseit kezdetben nedves eljárásos lemezekre exportálta. Ő tanította fiát, Ivánt, Akinek 10 éves korában készült el első fényképe.
Iván a verbói elemi után a pozsonyi Evangélikus Líceumban tanult. Ezidőtájt már rendszeresen fényképezett, de a képzőművészetek egyéb ágaival is behatóan foglalkozott. A műegyetemi évek után, végzett építészként a Wellisch Alfréd nevével fémjelzett tervezőirodában dolgozott, tucatnyi budapesti ház és vidéki épület mutatja tervezői tehetségét, művészi vénáját, precizitását. Aztán az ő életét is zárójelbe tette öt évre az első világháború. Egy műszaki alakulatnál szolgált századparancsnokként az orosz, majd a karintiai és az olasz fronton, miközben rengeteg felvételt készített, amelyek egyként ábrázolják a harcok szörnyűségeit és az érintetlen, hófödte hegyi tájakat. Ceruzarajzok, akvarellek, olaj- és pasztellképek, rézkarcok is kikerültek a keze alól, kvalitásuk semmiben sem marad el fényképei mögött, csak éppen - egyelőre - alig ismerik őket. Az autodidakta kezdés után műegyetemi tanárától Rauscher Lajos festőművésztől és Mednáynszky Lászlótól tanulta e téren a legtöbbet. Vissza