A Fővárosi Művelődési Ház története

Előszó

A Fővárosi Művelődési Ház első 50 évét köszöntő közművelődési szakemberként könnyű helyzetben érezhetem magam, hiszen én ebben a házban "nőttem fel". Mint a szomszédos Kanizsai utca lakója - nem mellesleg mondom: Keresztes Tiborral (Cintulával). Magyarország első lemezlovasával. Angyal János kiváló parodistával és Szepesi László válogatott labdarúgóval együtt - nekem is majd' minden délutánom, a legtöbb hétvégém, kortársaimmal egyetemben a Pamuttextil Művelődési Házban (akkor még így hívták az FMH-t) kezdődött vagy fejeződött be. Mi itt "szocializálódtunk", itt tanultuk a beilleszkedést a társadalomba, s nem utolsó sorban az együttélést, benne a tanulást, az értelmes vitát is a nálunk idősebbekkel...
S ez nem volt véletlen, hiszen a Ház olyan gazdag kultúraközvetítő kínálatot: egyedi programokat, művelődő- és alkotó közösségekbe való bekapcsolódási lehetőségeket nyújtott, amelyek megkerülhetetlenek voltak. Így történt, hogy a numizmatikától kezdve (a történelem iránti kíváncsiságomat mélyítve), a bélyeggyűjtésen át a Magnósok Klubjáig (egy kicsit javítva zenehallgatási esélyeimet - hiszen nekem akkor még nem volt magnóm) sokakkal együtt magam is részt vehettem. Ebben a Házban erősödött meg a vonzódásom az irodalom iránt, itt kezdtem el verset mondani. S mivel az FMH-ban akkor mozi is működött (a filmklub-szerű próbálkozást is beleértve), nem volt film, amit a barátaimmal együtt meg ne néztünk volna a Ház színház- és mozi-termében. Vissza