A francia irodalom kincsesháza

Előszó

A világravaló nemzetek lényében van valami párosság: legtöbbje kéttagú, olyasformán, mint a kettősfogat. Ezek a jó haladók. A hasonlat tán merész, de a magunk esetéből is tudhatjuk, mi ez a különös kettősség: a változatos uton, amelynek a hossza egy nép történelme, egyszer mintha a rudas húzna, másszor az ostorhegyes. A magyarságban is két elem van, aránylag elég friss párosodású. A francia még frissebb. Az ugor és turk már évezrede együtt hált, amikor a gal és frank még ölte egymást.
A francia szellem kibontakozásának, a francia középkornak első kutatói - Gaston Paris és tanítványai - nem győznek lelkesülni a germán befolyásért. A Rómától elszakadt gall szellem kiszáradt ereibe a frankok öntöttek friss vért. Kezdetben a latin örökségű és észjárású új nyelv minden mondandója germán vagy kelta, azaz »barbár« hozomány: a vitézi énekek csak úgy, akár a sokféle mondakör ; még a trubadur költészet merev formáit is az tölti meg pezsgéssel. Vissza

Fülszöveg

A francia szellem története jelenik meg ezeken a lapokon szemelvényekben, Illyés Gyula válogatásában. Egy különösen gazdag, sajátszerű irodalom képe bontakozik ki, az első francianyelvű szövegek megjelenésétől napjainkig: a Roland-énektől Apollinaireig; olyan irodalomé és költészeté, mely nem egyszer járt az európai gondolat előtt s mely legfranciább megnyilvánulásaiban is magas és nagy költészet maradt, mert az emberi gondolat világosságáért küzdött. „A francia irodalom története - mondja Illyés Gyula kitűnő előszava, - a világosság története. Az érzelmeken győzedelmeskedő értelemé. Egy szüntelenül folyó, bár lényegében rég eldőlt harcé a mind mélyebb és homályosabb érzelmek s a mind világosabb értelem közt".
Egy antológia azonban nemcsak azt a népet s azt a költészetet mulatja be, amelynek irodalmából öszszeválogatták anyagát, vizsgázik az a nép is, amelynek az antológia készül, vizsgázik irodalmának történetében és költőiben, fordítóiban. A XIX. és XX. század magyar irodalmának szinte állandó gondja, legkedvesebb műhelymunkája, példája volt a francia irodalom, ennek a korszaknak fordításai, Ady, Babits, Tóth Árpád, Kosztolányi, Szabó Lőrinc az eredetiekkel vetekedő művei fényesen kiállják ennek az antológiának próbáját. A kevésbbé ismert, elhanyagolt középkort maga Illyés Gyula hozza közelebb hozzánk egy sor remekbe készült új fordítással. De többi munkatársa is tudása és tehetsége javát adta, hogy a francia irodalom kincsesházának ez az eddigi köteteknél gazdagabb és testesebb kötete létrejöhessen. Vissza