A freskófestés mestersége

Előszó

Változnak az idők és változnak az emberek, mondja a régi latin közmondás. Az ember gondolkodás- és cselekvésmódja, szokásai és vágyai időnkint változnak vagy talán úgy is mondhatnánk, hogy váltakoznak. Egyszer aristotelesi, máskor platoni a filozófiája, egyszer szkolasztikus, máskor misztikus a teológiája; egyszer a történet-, máskor a természettudomány érdekli; egyszer az anyagelvűség a vesszőparipája, máskor a szellemelvűség a tetteinek rugója. A művészetben sincs másképp. Miért is lenne éppen a művészet kivétel, amely sokszor a leghamarabb érzi meg az idők változását. Itt is örökös a hullámzás. Egyszer reális és aprólékos, máskor ideális és nagyvonalú a művészi szemlélet; egyszer csodálatosan gazdag, máskor meg bámulatosan egyszerű a formavilága; egyszer a táblaképeket, máskor a freskófestést részesíti előnyben.
Ugy látszik, hogy a megelőző évszázaddal szemben az elkövetkezendő korszak a freskófestés kora lesz. Vagy talán már benne is vagyunk ebben a korban?
A tények ebbe az irányba mutatnak: a most folyó 1941-es esztendő nyara például a magyar festőművészet legjelesebbjeinek nagy részét a templomok, épületek falai között, freskófestés közben, találta. A freskó, hogy úgy mondjam - divatbajöttének természetesen meg vannak a ma okai. A korszerű építészet elérkezett fejlődésének ama korához, amelyben mindig több és több helyet biztosít a falfestésnek. Ez szükségszerűen magával hozza egyrészt a megrendelőnek, főként a közületeknek, sőt maguknak a művészeknek a freskófestés iránti mindig fokozottabb érdeklődését. Vissza