A fűrészmalom

Előszó

Részlet a műből:

"Nannyóka azt mondta, hogy a világ legszebb országa Csíkország. Nannyóka mindig igazat mondott s mivel én mindent tőle tanultam, tudom, nem is kételkedik senki a szavaimban. Ez a csodaszép ország a világ kellős-közepén van. Nannyóka szerint a többi országok egytől-egyig Hencidán innen és Boncidán túl vannak, vagy az Operenciás-tengeren is túl, hol az ember a nagy semmibe a lábát is lelógathatja. Természetes, hogy a világ végén nem is érzi az ember olyan jól magát, mint a közepén s az is magától értetődik, hogy én is igen-igen boldogan éldegéltem Pottyandon nannyókával.
A Fisák-pataknak köszönhettem a boldogságomat. Abban gyönyörű «békasók» hevertek, melyekből, ha összegyűjtöttem, olyan várat építettem, hogy Tündér Ilona is irígyelhette. De volt a Fisák gübéiben rák is és sok fürge pisztráng. Napestig lehetett azokra halászgatni... A kenyeret is a Fisák kereste nekünk. A faluvégen laktunk s kertünkön folyt át nagy sebesen a vize.
- Hahó, Fisák komám, - szólt a kertünkben álldogáló fűrészmalom, - itt csak úgy mehetsz át, ha forgatod a kerekem! És a Fisák becsületes vize éjjel-nappal forgatta a nagy kereket s az húzta a malom fűrészét, a fűrész meg vágta a tőkéből a deszkát s a deszkáért mi kaptuk a sok pénzt. Úgy éltünk, mint a hal a vízben. A kenyéren kívül a kalácsot is ismertük és nannyóka sohasem olvasta meg, hány palacsintát ettem. Pedig igen ízlett a palacsintája. Még rágondolni is gyöngyörűség és ma is gyakran eszem álmomban eperízzel töltve... Ha elaludtam a Fisák virágos partján, akkor is palacsinta, vagy kürtöskalács volt a kezemben s ha ébredtem, mindjárt majszólhattam, de ha átkergettem a lepkéket Tündérországba, az aranyhajú töndérgyermekeket is hol palancsintával, hol kürtöskaláccsal kínálgattam. Így: - Tessék, egyétek! Igen jó, nannyóka kakastejjel sütötte." Vissza