A Galyaság

Előszó

Van egy "tájunk" Észak-Magyarországon, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Sajótól északra, a Bódva folyócskától nyugatra, amit úgy ismernek a helyiek, hogy "Galyaság" (1. ábra). Ennek az apró falvakkal teleszórt térségnek a központjában igyekszik a Bódva felé a Rét-patak, melynek völgyében három ízig-vérig galyasági falucska húzódik meg: Teresztenye, Szőlősardó és Égerszög. Vajon hogyan élnek ezen a tájon az emberek és milyen reményekkel léphetik át a harmadik évezred küszöbét? Minden szövegnél beszédesebben álljon bevezetőül egy táblázat és egy grafikon (2. ábra), amely e három falu lélekszámának az alakulását szemlélteti 1870-től a mostani ezredvégig. Vajon mit remélhet ma Magyarországon egy-egy település 160 vagy 80 vagy 30 (!) lakossal, Budapesttől 230 km távolságra, az ország peremének olyan részén, ahol nincsen nagyobb forgalmú határátkelőhely, sőt ahol zsákutcaként vezet hozzá a keskeny, töredezett országút? Remélhető-e egyáltalán, hogy fenn tud maradni, boldogulni tud valahogy a következő évezredben is? Remélheti ugyanezt az a régió, ahol olyan települések vannak, mint Teresznye és a Galyaság boldogulásának, a jelenlegi válságos gazdasági helyzet által festett sötét jövőt felderítő kilátások kutatásának szentelte.
A Magyarország gazdasági térszerkezetét, a regionális különbségeket elemző tanulmányok kivétel nélkül periférikus, tartós munkanélküliséggel, kedvezőtlen gazdasági és demográfiai mutatókkal sújtott, válságos helyzetű régióként jelölik Észak-Magyarországnak azt a részét (is), ahol a Galyaság elnevezésű táj található. Miért alakult ki ez a helyzet? Vissza