A gazdaság karmestere

Előszó

2001. január 20-án új elnök tette le a hivatali esküt az Amerikai Egyesült Államokban. Ő a Greenspan-korszak elnöke lesz. A 1992-es elnökválasztás arról szólt, hogy rendbe kell tenni a gazdaságot, és le kell faragni a központi költségvetés hiányát. A 2000-es választás viszont arról, hogy mire fordítsák a büdzsé legrosszabb esetben is több ezermilliárdos többletét. Az új kormányzattal kapcsolatos elvárások, sőt a kormányzat valószínűsíthető alapvető törekvései - a szociális biztonság megőrzése, az egészségügyi ellátás kiterjesztése, az oktatás színvonalának javítása, a haderőnek az eddigieknél nagyobb arányú fejlesztése és az adócsökkentés - mind ezen a többleten nyugszanak. Eltekintve attól, hogy e célok megvalósulása látható-e már, az örökölt gazdasági feltételek mindenki számára - az új elnöktől az egyszerű állampolgárig - sok tekintetben Greenspan nekik juttatott jótéteményének tekinthetők.
Greenspan a Federal Reserve, az amerikai Központi Jegybank beiktatott elnöke 2004-ig. Ő nem csak a világ eddigi gazdasági történéseinek központi figurája, hanem a jövő kulcsszereplője is. Ahhoz is elég őszinte volt, hogy a részben neki köszönhető új és szinte hihetetlen gazdasági körülményeket végül egyfajta csodának minősítése. Lehetetlen teljesen kielégítő magyarázatot adni a folyamatosan nagy volumenű gazdasági növekedésre, a foglalkoztatottság rekord magasságú szintjére, az alacsony inflációra és a tőzsde szárnyalására. Az én művem csak egy kezdeti lépés ahhoz, hogy megírjuk, hogyan és miért jutottunk el idáig. Vissza

Fülszöveg

1987-ben új karmestert kaptak az "amerikai gazdasági szimfonikusok". Alan Greenspant kinevezték a Központi Jegybank, a Fed elnökének. A darab, amelyet minden évben le kell vezényelnie nem könnyű; a kamatlábak megfelelő mozgatásával az egész gazdaság stabilitását kell biztosítania. A zenekar (a Fed és szerveinek) tagjai adottak, a hangszerek (a kamatlábak és a pénzügyi/politikai machinációk megannyi finomsága) szintén. A mecénások (a Fehér Ház mindenkori politikai és gazdasági vezetői) sem ismeretlenek. A gazdaság új karmestere azonban olyat tett, ami keveseknek sikerült előtte. Megtestesítőjévé vált az amerikai gazdaság rendbehozatalának és a 90-es évek történelmi léptékű, folyamatos növekedésének. Bob Woodward, a Watergate-ügy leleplezésével híressé vált újságíró A gazdaság karmesterében egy olyan hangversenyre hívja az olvasót, melynek legfeljebb a témája szokatlan; történései, szereplői semmiképp.

Alan Greenspan már 14 éves áll az Egyesült Államok jegybankjának, a Fednek az élén. Olyan személyiség, akinek nem kevesebbet tulajdonítanak, mint az amerikai gazdaság elmúlt évtizedben tapasztalt hihetetlen szárnyalását. Egy republikánus, aki a republikánus Reagannek köszönheti jegybankelnöki tisztségét, a szintén republikánus Bush-nak ismételt kinevezését, legnagyobb sikereit azonban a demokrata Clinton mellett érte el. A 90-es évek furcsa párját alkották ők ketten. Washington talán utolsó igazi titka az, hogy a Fed és annak misztikus ködbe burkolózott elnöke valójában hogyan hozza döntéseit.
Bob Woodward neve akkor vált világszerte ismertté, amikor újságíró kollégájával, Carl Bernsteinnel a The Washington Post hasábjain lerántották a leplet a Watergate-ügyről. Woodward jelenleg is a The Washington Postnál dolgozik, több nagy sikerű könyvet írt az Egyesült Államok elnökeiről, a Legfelsőbb Bíróságról, valamint a CIA-ról és a Pentagonról. Nem kevésbé izgalmas témát dolgoz fel ebben a könyvében sem. Az amerikai jegybank működésébe és annak kivételes tehetségű, ámde mindeddig kifürkészhetetlennek hitt elnökének, Alan Greenspannek a gondolkodásmódjába enged bepillantást. Vissza