A gázolaj normál-szénhidrogénjeinek petrolkémiai hasznosítása

Előszó

A rohamosan fejlődő petrolkémia az utolsó évtized alatt a kémiai nagyipar legfontosabb, leggyümölcsözőbb ága lett. A petrolkémia új termékek, új műanyagok előállítását tette lehetővé és az ebbe az iparágba befektetett összegek a legrövidebb időn belül és a legnagyobb haszonnal térülnek vissza. Érthető tehát, hogy világszerte megnőtt az érdeklődés a petrolkémia iránt. Mindenfelé új eljárásokat keresnek, amelyekkel olcsóbb közszükségleti cikkeket, eddig ismeretlen tulajdonságú anyagokat állítanak elő. A petrolkémia kiindulási anyagai eddig elsősorban aromás és telítetlen szénhidrogének voltak. A növekvő igények és az árral kapcsolatos verseny körülményei között a világ telítetlen szénhidrogéneket előállító ipara már jóformán minden lehetőséget kiaknázott, tehát új alkalmas nyersanyagbázisok után kellett nézni, amelyek méretben és árban további kilátásokat nyitnak a fejlődés számára. Ilyen kimeríthetetlen nyersanyagbázist nyújtanak a jövő petrolkémiája számára a normál-, vagyis egyenesláncú szénhidrogének, amelyek karbamidos adduktképzéssel, vagy esetleg más módszerek segítségével olcsón és nagy tömegben lehet előállítani.
A Fischer-Tropsch szintézissel gyártott normál-szénhidrogéneket eddig is felhasználta a kémiai ipar, igazi jelentőségre azonban csak a kőolajból olcsón, nagy mennyiségben történő előállításuk révén emelkedtek. A Fischer-Tropsch üzemeket pedig sorra leállítják, mivel nem gazdaságosak. Vissza