A geokémia alapjai

Előszó

A geokémia a földtani tudományok viszonylag legfiatalabb ágazata, maga a kifejezés még 150 éves sincs, s azok a kutatások, amelyek célkitüzéseikben már a mai geokémia feladataihoz közelednek, mindössze századunk elején indultak meg. Igaz ugyan, hogy a 30-as évekre már kialakult a három legfontosabb geokémiai iskola, megfogalmazták a geokémia alapvető feladatait, s a kutátusok előrehaladásával és az alapvető összefüggések feltárásával egyre inkább előtérbe került a geokémiának a nyersanyagkutatásban való alkalmazása.
Magyarországon viszonylag későn indult meg a geokémia térhódítása. Egyes, szórványosan napvilágot látott tanulmányoktól eltekintve, melyek már bizonyos geokémiai szemléletet tükröztek, a rendszeres geokémiai kutatások meginditítása Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus munkásságának köszönhető, aki az általa létrehozott MTA Geokémiai Kutató Laboratórium élén megvetette a mai hazai geokémiai kutatások alapjait. A hazai szerves geokémiai kutatások még később indultak meg. Kibontakozásuk és a 60-as évek végétől megtett fejlődésük egyik legjobb példája a tudomány és a gyakorlat kölcsönhatásának, amidőn a gyakorlatban felmerülő igények kielégítése hazai viszonylatban új kutatási irányok kifejlesztését követeli meg. A szerves geokémiai kutatásokat az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek a közvetlen holnapnál messzebbre tekintő vezetői inditották meg, biztatást és megbizást adva több kutatóhelynek az ilyen jellegű kutatások megkezdésére, illetve az azokba való bekapcsolódásra.
Az elért eredmények ellenére mégis úgy tűnik, hogy a geokémiának a nyersanyagkutatásbeli lehetőségei hazai viszonylatban még távolról sincsenek kiaknázva, s hogy az ország különböző, kisebb-nagyobb kutatóhelyein folyó geokémiai jellegű kutatások határozottabb koordinálása, a tudományos és a népgazdasági érdekekkel való fokozottabb összehangolása egyaránt előrelépést jelentene mind tudományos ismereteink bővítése, mind pedig a közvetlen gyakorlati feladatok megoldása területén.
Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a geológousok már egyetemi tanulmányaik alatt megimerkedjenek a geokémia legfontosabb eredményeivel, az elemeloszlást és az elemvándorlást meghatározó tényezőkkel, azokkal az alapvető , a geokémia által feltárt összefüggésekkel, amelyek a geokémiai nyersanyagkutatás alapjait képezik.
Ugyanez az igény természetesen felvetődik a vegyészekkel szemben is, hiszen a geokémiai kutatások eredményes vitele és a gyakorlati hasznosítás lehetőségeinek megfelelő kiaknázása megkívánja a geológus és a vegyész együttműködését.
Örvendetes tény, hogy ma már tudományegyetemeinken s egyes műszaki egyetemeken bevezetett kötezelő vagy speciális előadásákon a hallgatóságnak módja nyilik a geokémia alapkérdéseivel megismerkedni.
Sajnos ezzel az előrehaladással jegyzet- és tankönyvirásunk nem tartott lépést. Az első e tárgykörbe vágó alapvető munka, Szádeczky-Kardoss Elemér: Geokémia című könyve 1955-ben jelent meg.
Megkísérelve pótolni hazai irodalmunkban ezt a negyedszázados kiesést, e jegyzet írója előtt az volt a cél, hogy a rendelkezésre álló keretek között megkíséreljen áttekintést adni a geokémia legfontosabb kérdéseiről, a geokémia által feltárt összefüggésekről, beépítve az elmúlt évtizedek eredményeit is, amely áttekintés talán kiindulópontul szolgálhat azok számára, akik az egyik vagy a másik problémakör iránt érdeklődve, a későbbiekben szeretnék ez irányú ismereteiket, már részletesebb irodalomra támaszkodva bővíteni.
Vissza