A gépkocsivezető-képzés új útjai

Előszó

Dr. Gerhard Munsch munkái, kutatásai, kísérletei mind azt célozzák, hogy a gépjárművezető-képzést kiemelje abból a holtpontból, amelyben az mindmáig világszerte megrekedni látszik, s amelyben mi is voltunk addig, amíg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 11/1969. (II. 27.) számú rendelete meg nem indította, s a nyomát követő rendeletek és intézkedések egész sora valóra nem váltotta a már minden szakember által ismert reformokat.
A gépjárművezetést elsajátítani kívánókat a régi, már szinte megcsontosodott rendszer szerint megtanították
a) a közlekedési szabályok tételeire;
b) a gépjármű szerkezeti felépítésének ismeretére;
c) a vezetés gyakorlati fogásaira,
de nem tanították meg közlekedni!
Ennek a kiképzési rendszernek az lett a következménye, hogy a ,,sikeres" vizsgát tett jelölt ismerte pl. a benzinmotor fő részeit, működési elvét, de nem tudott helyesen felismerni, még kevésbé megjavítani egy — üzem közben bármikor adódható — egyszerű műszaki hibát; kifogástalanul idézni tudta a közúti közlekedés szabályainak tételes rendelkezéseit, de tehetetlenül állt a mások szabálysértései keltette baleseti veszélyekkel szemben, mert csak akkor tudott helyesen vezetni, ha a forgalom minden résztvevője ismerte és meg is tartotta (volna!) a rá vonatkozó előírásokat.
Munsch professzor könyvének első részében arra ad útmutatást, hogy miként kell átszervezni — az élet szabta követelményeknek megfelelően — az alapfokú gépjárművezető-képzés egész rendszerét, a második részben pedig a defenzív vezetés fogalmát és alapelveit ismertetve gyakorlati tanácsokat ad a már több éves tapasztalattal bíró gépkocsivezetőknek arra, hogyan lehet sajátos közlekedési fantáziával és közlekedési logikával jobban, könnyebben, balesetmentesen vezetni úgy, hogy a vezetés ne fárasztó munka, hanem öröm és felüdülés legyen. Vissza