A giccs

Előszó

Amikor a giccsízlésről beszélünk, legtöbbször felidéződik előttünk a szokványos kép: a kertitörpéké. A kertitörpék a maguk közvetlen megjelenésében természetszerűen giccsesek. Abban a pillanatban azonban, ha ezek a fura kis figurák mozogni, sőt pózolni kezdenek, nagyon megtévesztő hatást érnek el. A kertitörpe pózai bizonyos megdöbbenést okoznak, hiszen törpe ugyan, mégis oly módon tud megállni, mintha hadvezér vagy gondolkodó vagy éppen közéleti személyiség volna. Tehát a kertitörpék nem egyszerűen valóságos élet vagy az erdei hangulat giccsbe csúszott ábrázolásai, hanem ennél sokkal jelentősebb helyet foglalnak el a valóságban, az ún. "művészi" világban stb.
E sorok írója erről a problémáról nem véletlenül kedzett el gondolkodni. A modern világban, amikor a törpepózokat oly sokszor összetévesztik a valódi tartalommal, amikor a hisztériát összecserélik a tehetséggel és a közhelyet a gondolattal - a giccs problémájának nemcsak esztétikai, hanem általános aktualitása van. Ennek oka nagyon is érthető. Érhető elsősorban polgári körülmények között, de érhető a mi fejlődésünkön belül is.
Polgári körülmények közepette hatalmas szakadék jön létre a tudás, a tudomány, a művészet gondolati és esztétikai vívmányai meg a tömegkultúra között. A polgári társadalom - ha ellentmondásokon keresztül is - nagymértékben fejlesztheti a kultúra ún. elit vonalát. Amit saját ellentmondásai miatt egyszerűen képtelen fejleszteni, az a tömegek kultúrája. Ez az objektív szakadék "elit kultúra" és "tömegkultúra" között helyes vagy helytelen értelmezések közepette, de megjelent a 20. század minden jelentősebb történelem- vagy kultúrfilozófusánál. Az esztétikában még határozottabban rajzolódik ki ez a kép: egyfelől létezik az elit művészet, a legkülönfélébb formákban, másfelől az álművészet vagy a művészetpótlék a tömegek feltételezett színvonala és ízlése számára. Ez a könyv megkísérli nyomon követni, miképpen jött létre és mélyült tovább a polgári kultúrának ez a szakadéka. Vissza