A gólyakalifa

Előszó

Amikor egy kisgyerek a világ felfedezésére indul, elsőként szülei könyvtára ellen indít támadást. És potyognak a könyvek. Nekem - merthogy pszichiáter édesanyával büszkélkedhetem - sok egyéb mellett a Freud-kötet esett a fejemre.
Aztán néhány év elteltével már a kezemben maradtak és ki is nyíltak ezek a könyvek: Babits regénye, A gólyakalifa is köztük volt. A ma iskolába járók már nem találkoznak szükségszerűen a nagy, nyugatos költő páratlan elbeszélésével, a Nagy Könyv játék 100-as listájáról is leszorult a közelmúltban, pedig annak idején Babits Mihály élete legnagyobb közönségsikereként tarthatta számon a regényt: a korabeli olvasóközönség a freudi lélektan nagyszerű irodalmi "adaptációját" látta a műben, a kritikusok pedig a fantasztikus irodalom első magyar remekeként ünnepelték.
Újabb pár év elteltével zenés találkozás következett: egy velem (évre pontosan!) egykorú zeneszerző, Gyöngyösi Levente operáját mutatták be a Millenáris Teátrumban szcenírozott koncertszerű előadásban. A mű címe: A gólyakalifa. Kétségekkel telve, mégis örömteli szívvel ültem a nézőtéren a koncert végén. Örültem, mert igazi dallamgazdag, az érzelmekre ható, első hallásra magával ragadó, átélhető zenét hallottam, több "slágerszerű" számmal - ritka bátorság ez a kortárs zenei miliőben. Örültem a zeneszerző merészségének: a szimfonikus zenekar mellett fontos szerepet szán az elektromos hangszereknek is. Basszusgitáros opera! A XXI. századi operában miért is ne egészülhetne ki a klasszikus zenekari apparátus egy rockegyüttessel? Örültem, mert Babits története dramatizált formában is életképesnek látszott. Balla Zsófia babitsi idézetekkel tűzdelt költői szövege különös erővel töltötte meg a művet. Kétségeim egyetlen területre vonatkoztak: vajon lehetséges-e a babitsi ihletésű opera színpadra állítása, a lelki térben zajló cselekmények a didaktikusság veszélyeit elkerülő képi, színpadi lebonyolítása. Akkor még nem sejtettem, hogy 4 év elteltével ennek a kérdésnek magam járhatok a végére. Vissza