A gondolatok színe

Előszó

Miért szerepel Matisse a 20. századi modern művészet panteonjában? Kétségkívül azért, mert jól ismeri az őt megelőző nagy mestereket, a klasszikusokat éppúgy, mint a 19. század avantgárd művészeit - hiszen ő maga is 1870-ben született -, és mert tudja, hogy csak akkor érhetünk fel velük, ha ,,új jeleket" ajándékozunk ,,korunknak", parafrazálva ezzel az Édouard Manet-nek tulajdonított szavakat: ,,a kor gyermekének kell lennünk, és lefesteni, amit látunk". Matisse a klasszicizmus és az Auguste Renoir utolsó korszakára jellemző impresszionizmus szintézisének csodálója, aki Paul Cezanne-hoz hasonlóan elkötelezte magát az ,,igazság" keresése mellett a festészetben, és nem tévesztette szem elől azt sem, amit Gustave Moreau műhelyében tanult a rajzolásról. A 19. század elé kihívásként állította a festészet olyan ősi kérdéseit, mint a formák tiszta esszenciájának keresése, az emberi alak beillesztése a belső és külső tájba, a mélység síkok sorozatával történő megjelenítése, valamint a vonal és a szín közötti feszültség. Matisse nagyságát az is mutatja, ahogyan hosszú pályája során folyamatosan megújította az ábrázolással kapcsolatos kutatásai. Nem egy adott képletet követett, hanem - elődjéhez, Edgar Degas-hoz hasonlóan - az összes technikát elsajátította, sőt, újakat is feltalált, mint a csodálatos gouache papírkivágások, amelyeknek köszönhetően utolsó alkotói korszaka a művészettörténet számára ugyanolyan fontos, mint a tiszta szín használata a fauvizmusban. Vissza