A görög müveltség története

Előszó

A tárgyak, melyek a föld kerekségén szemünk elé tárulnak, vagy olyanok, a melyeket maga a természet saját törvényeit követve hozott létre, vagy olyanok, melyeket az ember önnön értelmére támaszkodva, már valamikép átalakitott. Az emberi értelem érezve fönsőbb származását már a legrégibb időktől fogva följogositva érezte magát arra, hogy ha talán nem az egész természetet is, de legalább annak jelentékeny részét saját igényeinek megfelelően rendezze be. A költői képzelet elnevezhette a természetet édes anyának, mely gyermekét az embert gyöngéden ringatja ölében, de a higgadt gondolkodás előtt mindig azon mostoha volt az, melytől az ember értelmének fáradozással kellett ajándékait kicsikarni. Tudjuk és érezzük, mert hiszen mi is, mint legrégibb őseink, emberek vagyunk, hogy létünk föntarthatása érdekében táplálék, ruházat és sok más egyébre van szükségünk, a mit a természet vagy épen nem adott meg, vagy pedig ugy, hogy tekintetbe sem vette lelkes voltunkat. A természet szándéka szerint az alma nem más alaku és tartalmu, ha azt a nyul eszi meg vagy mikor az ember, a szarvasmarha nem lesz más mikor nekünk szolgál táplálékul, mint mikor azt egy oktalan állat, a farkas vagy medve fölfalja. Sőt a mi az elemek és egyéb ellenséges viszonyok elleni védelmet illeti, a természet még mostohább vala az emberhez, mint akármely lelketlen lényhez. Az emlősök, madarak és egyéb lényekkel velök születik a védelmökre szolgáló eszköz, az embernek pedig, mint valami árván hagyott szülöttnek teremteni kellett, a mivel magát a hideg, meleg, vagy egyéb veszély ellen oltalmazhassa. Bármikor volt tehát az idő, midőn az értelemmel fölruházott ember számkivetett állapotát fölismerte, avval esik össze azon első lépés is, melyet az sorsának javitása tekintetéből a környező természettel szemközt megtett. Vissza