A gót nyelv

Előszó

E könyv megírását mindenekelőtt az az immár több, mint másfél évtizedes pedagógiai tapasztalat tette szükségessé, amely bebizonyította, hogy nem csupán az összehasonlító germanisztika témaköre, hanem bármely germán nyelv története sem tisztázható maradéktalanul az egyetlen valóban "klasszikus" germán nyelv, a gót beható tanulmányozása nélkül. Ezt nagy mértékben megnehezítette, hogy a - különben jelentős számban rendelkezésre álló - gót nyelvtanok, még a legmodernebbek is, kizárólag nyelvtörténeti szempontúak, azaz a nem gót nyelvi rendszer önelvű bemutatását adják, hanem a "miből mi lett" elvéből kiindulva, a gótot csak rekonstrukciós nézőpontból viszonyítják, nem egyszer egyenesen "idomítják" a közgermán, sőt az indoeurópai alapnyelvhez. További akadályt jelent - nem csak az angol, hanem még a német szakos, de magyar anyanyelvű hallgatóknak is - az a körülmény, hogy a rendelkezésre álló segédeszközök egy közvetítő nyelv ismeretét kívánják meg, nem is szólva arról, hogy a szövegelemzéseknél szinte kizárólag a görög előzményekre támaszkodnak. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedek során mind a szovjet, mind az angolszász és neolatin felsőoktatásban egymás után jelentek meg önálló gót nyelvtanok, szövegkiadványok és szójegyzékek.
A problémát nálunk is régen felismerték. Ezt bizonyítja, hogy már 1887-ben kisérlet történt hasonló, magyar nyelvű munka bevezetésére: ez a nyolcadrét nagyságú könyvecske a maga alig húsz oldalnyi grammatikai vázlatával azonban annyira felszínes, hogy ma már csak mint tudománytörténeti érdekességet, nem mint továbbfejleszthető előzményt tartjuk számon. Vissza