A grállovagok

Előszó

Harmadikos gimnazista koromban villant meg először a szemem a Grállovagok kalandjainak hallatára. Akkori német professzorom, Perényi Ottmár bencéstanár, a mostani tihanyi alperjel, észrevette ezt és kölcsönadta E. Engelmann: »Parzival Das Lied vom Parzivl und vom Gral für das deutsche Haus« (Esslingen a. N. Paul Neff Verlag) c. művét, amely Wolfran von Eschenbach és Chrestien de Troies XII-XII. századbeli eposzai után majdnem fordításszámba vehető hűséggel dolgozza át a középkor e remek lovagtörténetét. Azóta egyik irodalmi életfeladatommá tettem a Grállegenda magyar feldolgozását és ma huszonhét év után és sok másirányu elfoglaltság közepette befejeztem a szükséges Gráltanulmányokat s most itt adom a különböző Gráltörténetekből kompilált verses »Parszivál«-fordításomat, illetve átdolgozásomat.
A Grállegenda úgy, ahogy a középkori brit, de főképp francia és német lovagregényekben és eposzokban megjelenik, a középkori világirodalom oly klasszikus kitermelése, amely nem kevesebb érdeklődésre tarthat számot, mint Homeros, Vergilius, Torquato, Tasso (Megszabadított Jeruzsalem), Milton (Elveszett paradicsom) a Niebelung-énekek, Dante Divina Comediája, vagy Goethe Faustja, sőt, ha ugyanazon olvasótáborban népszavazást tartanánk, a Grállovagok mondaköre vinné el a népszavazás többségét, annyira mély és mégis emberi, annyira romantikus és mégis igaz. Valami csodálatos vonzó kedvesség, rokonszenvesség van benne, akárcsak főhősében, Parsziválban. Vissza