A gyermek és az irodalom

Előszó

Az elmúlt esztendők didaktikai vitáiban sok szó esett az irodalomtanítás megjavításáról és vele kapcsolatban az olvasás szerepéről ifjúságunk nevelésében. Az irodalom embernevelő és társadalomformáló hatását kétségbe vonni nem lehet. Gerzen szavait idézve, az irodalom "...olyan dokumentumokat tár elénk, melyek segítségével birtokba vehetjük mindazt az igazságot és erőt, amelyet másképp sokszor csak véres szenvedések árán találhatunk meg. A haladó nemzeti és nemzetközi kulturális hagyományok, népünk legkiválóbbjainak a haladás ügyéért vívott állhatatos harcai, a múlt eseményeinek, hazánk építésének és jövőjének ábrázolása elsősorban az irodalmi alkotások révén kerülnek közel hozzánk, és válnak eleven, a képzeletet megmozgató, érzelmi és hangulati elemekkel is telített ismeretekké.
Az író, aki a művészet eszközeivel a valóságot ábrázolja, mindig annak a kornak és társadalomnak a nézeteit tükrözi műveiben, amelyben maga is él. Éppen ebben rejlik az irodalom nevelő ereje, egyéniség- és társadalomformáló szerepe. Az író a történeti korok, társadalmak, emberi jellemek és viszonylatok bemutatásával képet tart olvasói elé, hogy lássák: így éltek, éreztek, gondolkodtak és cselekedtek e korszak emberei. Állásfoglalásra is készteti őket, hogy szeressék vagy gyűlöljék a szereplőket, kövessék példájukat, vizsgálgassák emelkedésük és bukásuk okait, tanuljanak belőle. Vissza