A gyermeki elme fejlődése és működése

Előszó

A gyermekkorban fellépő fogyatkozások, rendellenességek kóroktani és lélektani tárgyalása, és e fogyatkozások megszüntetésére vagy kiegyenlítésére való törekvés, az utolsó évtizedben önálló tudományággá nőtte ki magát. E tudományág alapját, részben paedagogiai, részben orvosi ismeretek képezik a szerint, a mint az abnormitásokat a tapasztalati lélektanra vagy élettani vonatkozásaikra való tekintettel vesszük figyelembe.
Az iskolai egészségügyi felügyelet nálunk ezidőszerint csak a tanulók testi egészségére terjeszkedik ki.
A tapasztalat továbbá - sajnos - azt mutatja, hogy sem a szülői házban, sem az iskolában nem fordítanak kellő gondot a gyermekek egészséges szellemi fejlődésére, mert nemcsak a szülők és tanítók, de nem ritkán maguk az orvosok sincsenek tájékozva a szellemi élet egészségtanáról, a szellemi munka törvényeiről, különösen pedig a gyermekkorban fellépő szellemi rendellenességek okairól, nyilvánulásairól s az ezekkel való elbánásról.
Pedig a gyermekek folyton terjedő idegességének nyomait már a legzsengébb korban észleljük. Találkozunk érzékszervi, beszédbeli zavarokkal, a rövidlátás-, nagyothallástól a vakságig és siketnémaságig; továbbá nehézkórral, vitustánczczal s egyéb ideges bajokra való hajlamossággal, valamint a szellemi élet különféle elfajulásaival, a gyengetehetségtől a butaságig (idiotismusig). Kevésbbé kifejlődött rendellenességeknél, csak egyes jelenségek mutatkoznak, melyek az elpuhultságon, lustaságon vagy az ezekkel ellentétes izgatottsági tüneteken túl, alig terjednek. Vissza