A gyermekkor lélektana II. (töredék)

Előszó

A Gyermekkor Lélektanának első kötetéről megemlékezve, bírálóim kiemelték a benne előadott anyag korszerűségét, egy-két pontban felismertek bizonyos eredetiséget is, viszont egynémely tételünk bizonyosságát és érvényét megkérdőjelezték; mindezekért az értékes és számomra tanulságos észrevételekért a kutató embernek köszönetét e helyen kívánom leróni. Az egyes megjegyzésekre vonatkozó véleményeimet azonban legyen szabad esetleg egy (terjedelmesebb) dolgozatban előadnom: ez a hely, a második kötet előszava, úgy érzem, a vitaanyag részletezésére nem alkalmas.
Mindössze egy észrevétel az, ami szinte ellenállhatatlanul csábít válaszra. Az első kötetnek egyik ismertetője ugyanis éreztette a szerzővel azt, hogy hiányzik A Gyermekkor Lélektanából az egységes lélektani rendszer s annak a gyermekkor minden részletjelenségére való elvi kiterjesztése. Igaz ugyan, hogy a bevezetőben felemlítettem Ranschburg és Boda lélektani alaprendszerezését s jeleztem, hogy a lelki életről általában az ő alapvetésük nyomán alkotok képet magamnak; ez az előrebocsájtott elméleti megalapozás azonban természetesen nem zárta ki azt, hogy a gyermekkorra vonatkozó részletkutatások eredményeit a maguk teljességében (globálisan) ne vehessem át olyan szerzőktől, akik más lélektani rendszer hívei, mint a fentebb említett magyar lélekbúvárok. Az "egységes szintézis" hiánya tehát onnan ered, hogy a gyermeklélektani eredmények összefoglalója nem törekedett egy eleve érvényesnek ítélt lélektani rendszerbe belecsiszolni és úgy beleilleszteni a töméntelen részletvizsgálat eredményeit, hanem a maguk kész alakjában építette bele a gyermekkor fejlődésének rajzába. Vissza