A gyöngykirály lánya

Fülszöveg

Hol volt, hol nem volt, volt valahol a világon egy egészen kis kert. Abban a kicsi kertecskében pedig egy hatalmas nagy kert. A nagy kertben áll egy óriási aranyistállók, amelyben háromszázhatvanhat jászolkarika van. Minden egyes karikához háromszázhatvanhat mese van kikötve. Mivel arra jártam, el-elkötöttem egy-egy mesét.
A kis kert: a szlovákiai magyar tájak, veteményeságyak sora. Az egyik kerítésoszlopa valahol a vereknyei Kis-Duna-híd tájékán, a másik az Ung vidéki Szirénfalva határában. Ebben a valóságosan kicsi kertben van az a mesésen hatalmas kert, amelyikben megtalálod, ha belépsz, az Óperenciás-tengert, az üveghegyet, a csikócskává változott királyfit, aki megragadja a szomjas király orrát, a kincsesbarlangot járt kis Ciherdát, Béka komámasszonyt, a pénzt terítő kiskakast, Kígyó Jancsit, mondanám még, de aki szereti a meséket, annak már ez a kínálgatás is sok, mert inkább mesét kívánna, aki meg nem a mesék barátja, annak hiába csörögnek itt az aranyistálló jászolkarikái.
Ebben a mesésen nagy kertben, ahol az egyik faágra akasztott koldustarisznyában elfér Csallóköz a Zobor-heggyel, a Dunával, az Ipollyal meg a Garammal együtt, mellette a gömöri dombok, a Bodrogköz meg az Ung és az Ondava vidéke, a múlt évszázad negyvenes éveinek gyűjtéseitől a mostani lejegyzésekig egy miccenés az idő. Mint a gondolat, szinte nincs is! Hanem: mégiscsak! Ennek az örök jelennek elmozduló képei a kötet meséi. Érdemem, hogy megpróbáltam én is a mesebeli szolgálatot, jutalmam érte ez a könyv. Mindenkié, aki elolvassa. Vissza