A győri székesegyház

Előszó

A székesegyház Győr városának legjelentősebb műemléke. Tornyának meghatározó szerepe van a városképben. Az épületet a 20. század elején „stílszerűen restaurálták". A helytelen műemlékvédelmi meggondolásokból ekkor alakították ki a fő- és a déli mellékapszist, felmagasították a keleti oromfalat, a fríz és főpárkány „kiépítésére" is akkor került sor. Teljesen hamis volt a templom bazilikás lefedése. A több szakaszban megvalósuló munkák során a gótikus Héderváry-kápolna szinte önálló létét vesztette el. A veszprémi mintára tervezett két torony szerencsére nem épült meg. A kétes értékű munkát a harmincas években jogosan bírálták. A templom a második világháborúban súlyos károkat szenvedett.
Korunkban a korszerű helyreállítást a háborús sérüléseken kívül az elhanyagolt állapot és a modern műemlékvédelmi elvek gyakorlati alkalmazása indokolta. A munkák a toronysisak megújításával kezdődtek Bánk József püspök, apostoli adminisztrátor idején. A három hajó fölé nyeregtető került, amely alkalmazkodik a barokk belső térhez. Megújult a nyugati homlokzat, majd pedig az egész templomkülső.
A külső munkák 1972-ben fejeződtek be. A gótikus kápolna helyreállítását az Országos Műemléki Felügyelőség vállalta magára. A templombelső Pataky Kornél megyéspüspök idejében újult meg. A falképeket a hetvenes évek második felében Papp Oszkár festőművész restaurálta. A munkák során megtisztították a falfelületeket, s a Héderváry-kápolna berendezése megváltozott. A székesegyház teljes külső és belső helyreállítása hazánkban a második világháborút követő négy évtizedben egyházi épületen a legnagyobb munka volt. A régészeti kutató munkákat Kozák Károly, Kőfalvi Imre és Uzsoki András látta el. Levárdy Ferenc az építészet- és művészettörténész feladatát vállalta magára. A helyreállítást Pilt Rudolf, Kriszt György és Sedlmayr János építész tervezte. A művezetést és a munkák irányítását az Országos Műemléki Felügyelőség részéről Kriszt György, a püspökség részéről pedig Bóna László és Grábits András látta el. A munkák során az első barokk átépítés 1639-es szerződésének helyes értelmezése reálisabb alapra helyezte a templom múltját, s az építész személyének megállapítására is vezetett. Előkerült Handler Jakab klasszicista homlokzati terve. Sikerült szétválasztani a kápolna építésének korszakait. A kriptában talált Áldó Krisztus a román plasztikának páratlan emléke. A 17. században barokkizált templom alaprajzilag nagyrészt egyezik a középkorival, de természetesen különböznek vertikális méretei. Vissza