A háború lelke

Előszó

Részlet a könyvből:

Vannak, kik a háborúval hamar végeznek; barbárságnak, őrületnek, összes kultúránkból való kivetkőződésnek, a haladás sínjeiről való kisiklásnak mondhatják; de érzem - bár ugyancsak nem vagyok a háború barátja -, hogy aki így végez vele, az nem sokat értett meg belőle. Nem értette meg s nem látott bele e világtörténeti tünetek pszikológiájába; nem pedig azért, mert azt gondolta, hogy megért benne mindent, azt is, amit érteni nem lehet. Ez pedig nagy tévedés; hiszen nemcsak a háborúban, hanem minden egyébben, sok mindenféle van, amit érteni nem lehet. Már pedig épp a háborúban van - úgy látszik - ebből az érthetetlen elemből a legtöbb !
Ki érti meg a napoleoni háborúkat, ki érti meg azt a lelkesülést, azt a sokszor letiport s mindannyiszor lábra pattant harci kedvet? S ki érti meg a napoleoni szörnyű viadaloknak mostani jubiláris kiadását s megismétlődését, ezt a mostani világégést ? ! Azt mondják, hogy ez a pánszlávizmus s a kultúra harca ; azt mondják, hogy a hatalomért s a világpiacért való tülekedés, vagy a világuralom féltése, illetőleg annak megkívánása; mindenesetre lesz e világégésnek ily racionális - akarom mondani - elgondolt alapja is; lesznek annak értelmes rugói is, hiszen emberek gondolkoznak, tervezgetnek benne; de mennyi van az értelmes mag mellett a háborúnak érzelmes, irracionális hatalmából?! Vissza