A haiti vodu

Fülszöveg

Amikor azt mondom Alfred Métraux-ról, hogy kiemelkedően korszerű szakmai képzettsége és a foglalkozását érintő avagy nem érintő számos tudományágban való jártassága ellenére régi vágású kutató maradt - némiképp a hajdanvolt századok utazóinak és úttörőinek kalandvágyó szellemében, akiknek elbeszéléseit mindig annyira élvezte -, nem kisebbíteni szándékozom az érdemeit, hanem épp arra szeretném ráirányítani a figyelmet, ami páratlan etnológussá tette.
Métraux, akiben az elméleti tudós ötvöződik a terepkutatóval (több terepmunkája közül a dél-amerikai és a polinéziai volt a legjelentősebb), mindenre kíváncsi és soha nem becsüli le a sajátságos részleteket - származzanak akár közvetlen megfigyelésből, akár adatközlésből, akár olvasmányokból. Életművében olyasvalakinek mutatkozik, aki elsősorban a kézzelfogható ismeretekre figyel, s aki számára a társadalmak tanulmányozása nem annyira elméleti megállapításokhoz vezető utat jelent, hanem inkább módot az emberek megismerésére, és arra, hogy hagyományaik és szokásaik legteljesebb sokfélesége közepette a lehető legközelebb kerüljünk hozzájuk. Írásai nagy részének éppen az az egyik legfőbb erénye, hogy átsüt rajtuk a szerzőnek a témával, az emberekkel, a tárgyakkal kialakított bensőséges és személyes kapcsolata. Ritka erény ez manapság , mivelhogy a kutatók - kevés kivétellel - összetévesztik a tudományos objektivitást a saját személyiségükkel kapcsolatos dolgok teljes elutasításával, s ezzel egyszersmind távol tartják magukat attól a szellemi és fizikai kalandtól, amit a kutatás jelent, s amelynek épp ezeket a külső tényezőit nem lenne szabad háttérbe szorítani, hiszen más feltételekkel és más főszereplővel természetszerűleg másképpen alakult volna (ha egyáltalán sor kerül rá). Aki úgy vélekedik - mint én is -, hogy egy ilyen, fellegekben járó etnológia célját téveszti - abban az értelemben, hogy a vizsgált társadalmakról csak száraz diagramokat szolgáltat, nem pedig olyan képet, melyen kulturális sajátosságaik (ahogyan leírójuk megtapasztalta őket) az átélés illúzióját keltő érzékletességgel jelennének meg -, az inkább a Métraux-féle, némiképp "házilagos" etnológiához húz, semmint egy olyan, hűvösen tudományos elme szüleményéhez, amely igyekszik háttérbe szorítani a kutatót, holott az ő szeme és keze nélkül a kutatás tárgya nem rendelkezne semmiféle érzékelhető létezéssel. Vissza