A hajó története

Előszó

Részlet a könyvből:
Az emberiség történetének legrégibb korszakában - abban az időszakban, amelyet Engels »az emberiség gyermekkorának«, illetve »a vadság alsó fokának« nevez - az emberek még közeli vidékekre sem mertek elvándorolni.
A hegygerincek, sivatagok, mocsarak és folyók leküzdhetetlen akadályként zárták el útjukat; az egyes törzsek csak azt a kicsiny trópikus vagy szubtrópikus erdőrészt ismerték, ahol a szükséges élelmet megtalálták.
Ebben a korban az ember már bizonyára tudott úszni, de úszva csak keskeny folyócskákon, kis tavakon tudott átkelni.
Fejlődésének következő fokán az ember elindul a víz meghódítására. A halászat általánosan elterjed és a folyók, tavak, valamint a tengerek partjain megjelennek az első emberi települések. Ebben a korban az emberek már nem úszva, hanem vízbehullott fák törzsein, fatönkökön és letört faágakon kelnek át a kisebb vízi akadályokon.
Nem tudjuk, milyen vidéken élt és melyik volt az az embertörzs, amelyik először használta fel ezeket a »szükség-átkelőeszközöket«. Valószínű, hogy erre az átkelési módra a föld különböző vidékein eltérő időpontokban jöttek rá.
Az ember azonban nem elégedett meg azzal, hogy fatörzs vagy faág segítségével átkelt valamilyen folyón. Arra törekedett, hogy a fatörzs mozgását akaratának megfelelően irányítsa. Megpróbálta a kívánt irányba taszítani járművét kezével és közben megtanult evezni. Vissza