A hal mint élőlény és mint táplálék

Előszó

Merőben különös dolog, hogy sok ember ugyan korántsem tartja a felületes megítélése szerint oly „unalmas, ostoba, hűvös, néma, s telhetetlenül falánk" halakat valami vonzó lényeknek, mégis világszerte egyre szélesebb körű érdeklődés nyilvánul meg irántuk. Ez a látszólagos ellentmondás azonban minden esetben csakhamar feloldódik, amikor valaki akár hivatása folytán - mint halász, haltenyésztő, tógazda, halfeldolgozó, vagy halértékesítő -, akár kedvtelésből - mint sporthorgász vagy akvarista - közelebbi ismeretséget köt az ilyenkor egészen másként „bemutatkozó" állatokkal. Meglepetésére fokozatosan kiderül, hogy az általa mindaddig rosszul ismert halaknak nemcsak formagazdagsága és színpompája, hanem érdekes szervezetük és életműködésük megannyi különös sajátossága, valamint bámulatraméltó életmódjuk és szaporodásuk felettébb változatos jelenségei egyaránt lebilincselő. E felismerés Földünk minden táján millió és millió embert arra csábít, hogy a halat ne csak kifogja, ne csak díszként gondozza otthonában, vagy ne csupán kedvenc ételeként élvezze, hanem úgy is, mint élőlényt, s úgy is, mint a piacról vagy halipari feldolgozásból származó táplálékát jobban ismerni is megtanulja.
Így azután egyre több és több ember érdeklődik manapság a halak élete, halászata, tenyésztése, s halipari feldolgozása iránt. Ezt tükrözi az a nagyszámú halakkal foglalkozó mű, amely kivált külföldön évről évre tekintélyes példányszámban megjelenik. Nálunk a természetesvízi halászat és haltenyésztés tervszerű fejlesztése, tógazdaságaink területének és terméseredményeinek folyamatos gyarapodása, halfogyasztásunk növekedése, a horgászok és akvaristák sokasodó tábora ugyancsak felduzzasztottá e témakör iránti érdeklődést. Erről tanúskodik - többek közt - a Búvár, a Halászat, a Magyar Horgász folyóiratok, s az utóbbi években megjelent néhány szép „halas könyvünk" közönségsikere. Vissza