A halál és a meghalás tapasztalata

Fülszöveg

A tény, hogy az európai kultúra és civilizáció két olyan országában mínti Hollandia és Belgium, nemrég jogilag is lehetővé tették illetve szabályozták az^ euthanáziát - azaz: a "kegyes halált" - olyan alapvető' változásokat jeleiit, amelyek elképzelhetetlenek ugyancsak alapvető egzisztenciális módosulások nélkül. Mégis: a halál ma is a hallgatás, a személytelen kórházi osztályok gépezetei, valamint a nyilvános ellátások és a szolgáltatások régióinak a - sojí- i ban "technidzált" - televény,^ és ebben, valamint ekképpen, problemá-tizálják is azt, mondjuk a tudó^^agy a tudományos (elemző^ tanulmányokban is. ¦ • Ennek ellenére, a halál, nyilván, továbbra is megmarad "megoldhatatlaif" !j problémának lenni, vagyis olyannak, amelynek nincs és nem is lehetséges egl'-fajta, őt felszámoló vagy kiküszöbölő, vagy/valamint instrumentalizálh^ó "megoldása" sem. Azaz: a halál metafizikai faktum volt, és az is marad mind-., addig ameddig élő ember egyáltalán megszületik!!! Az alkalmazott... Tovább

Fülszöveg

A tény, hogy az európai kultúra és civilizáció két olyan országában mínti Hollandia és Belgium, nemrég jogilag is lehetővé tették illetve szabályozták az^ euthanáziát - azaz: a "kegyes halált" - olyan alapvető' változásokat jeleiit, amelyek elképzelhetetlenek ugyancsak alapvető egzisztenciális módosulások nélkül. Mégis: a halál ma is a hallgatás, a személytelen kórházi osztályok gépezetei, valamint a nyilvános ellátások és a szolgáltatások régióinak a - sojí- i ban "technidzált" - televény,^ és ebben, valamint ekképpen, problemá-tizálják is azt, mondjuk a tudó^^agy a tudományos (elemző^ tanulmányokban is. ¦ • Ennek ellenére, a halál, nyilván, továbbra is megmarad "megoldhatatlaif" !j problémának lenni, vagyis olyannak, amelynek nincs és nem is lehetséges egl'-fajta, őt felszámoló vagy kiküszöbölő, vagy/valamint instrumentalizálh^ó "megoldása" sem. Azaz: a halál metafizikai faktum volt, és az is marad mind-., addig ameddig élő ember egyáltalán megszületik!!! Az alkalmazott tl|ozóflai-' lag lerögzített és csökönyösen kitartott kérdés mármost az, hogy mit is tett, 1-letve tesz vagy" kezdhet ezzel, egyrészt, a "metafizika", másrészt pedigía | "thanatológia" (és az egyéb "foglalatosságok") valamint - de azért a dolog ! leglényegében - maga a gondolkodó, és/azaz a halandó ember is? Itt nyílvád - ^ és főlcént alkalmazott filozóflailslg - mindenek előtt arról lehet szó, bogy bebiztosítsuk a halál sajátos faktuna-mivoltával való szembesülés elméleti és zisztenciális kereteit és eszközeit^ mégpedig úgy, hogy eközben a halál temaW- i káját kiszabadítsuk annak az "eldugásának" a hag>'ományadta - de aktuális i - televényéből is. ? f í .
Ugyanis, az ember nem pusztán kedvtelésből, vagy un. "kíváncsisági vádból" filozofál, hanem igenis a filozófia olyan egzisztenciális késztetés, ^e i erőfeszítés eredménye (is), amely során - vagy amelyből kifolyólag - olyán problémákat tematizálunk, amelyeket és amelyekkel a filozófia nélkül képíe- ' lenek lennénk - a maguk igazi^«saját súlyának és természetének megfelelő: módon - a mi számunkra felvetni, illetve velük szembesülni Ilyen kér^-halál tematikája is. I;,
Tulajdonképpeni értelemben azonban a meghalás nem más, mint mindén lehetséges tapasztalat megszűnésének illetve egyáltalán magának a tapasza-; lat lehetőségének a megszűnésének megkerülhetetlen és ennyiben egzisztén-; ciális értelemben szükségszerű tapasztalata. A meghalás tehát seramimiképpen nincsen túl a lehetséges ta|>asztaIaton, hanem, ellenkezőleg, áz éppleni minden tapasztalat tényleges megszűnésének az ugyancsak tényleges tapasztalata, amely a maga egzisztenciális egyetemességével és szükségszerűsegéVel, i pontosan a lehetséges tapasztalat határaiban "áll". í ;
Ténylegessége, kikerülhetetlensége, szükségszerűsége, valamint egziszte^-^ ciális egyetemessége és tapasztalati mivolta - együttesen - a meghalásnak tos egzisztenciális körvonalazottságot illetve fakticitást kölcsönöznek, ai&e-l! lyet, emiatt, kimondottan metafizikai fakticitásként kell megragadnunk, i j


T
m



I«» I t


Vissza