A hallhatatlan Sappho

Előszó

Nehogy olvasóim könyvem tartalmát félreértve, azt pusztán csak idegajzitó erotikumnak vagy közönséges pornográfiának véljék, szükségesnek tartom, hogy nehány szóval elmondjam, mi is késztetett a megirására.
Mariani kapitányt - kinek titokzatos életét beszéli el irásom - egy csodálatos hajóut alkalmával ismertem meg. Jóbarátja lettem s mint ilyen, alkalmam volt e különös férfi életébe belelátni. Sokat mesélt a hinduk és a déltengeri szigetek exotikus népeinek szerelmi életéről, amit ő sokkal magasabbrendünek és finomságában raffináltabbnak tartott, mint az európait. Általában Mariani a nemiélet minden álszenteskedő prüderiáit utálta és mint mindenben, ezen a téren is kifejezetten egyéni volt. Finom izléssel válogatta meg a nőket, kiknek minden testi báját müvészi érzékkel és ösztönnel tudta kiaknázni. Gyakran mondogatta: "Barátom, nincs még egy olyan hangszer, mint az Asszonytest. Ezer és ezer gyönyörű hangot ad, ha müvész játszik rajta, de borzalmas, ha kontárujjak ügyetlenkednek hurjain."
Firenzei barátaimnak akarok felelni e könyvvel, kik oly sokszor kérdeztek már annyi mindent Mariani felől. Lehet, hogy azok feleségeit hozta lázba kitünő barátom, ami viszont a nyárspolgári férjeket nyugtalanitotta olyannyira, hogy folyton zaklatva engem, akarták megtudni, mifajtáju és kiszülötte ez a különös ember?
Ime, itt a felelet, amit Mariani engedelmével irok meg s remélem e szinesen eleven életmozaikon keresztül megfogják ismerni őt, az annyira ismeretlenségbe élő kapitányt, Mariani jóbarátomat.

Firenze, 19...
Alfonso Pescatore Vissza